Húúúúsvét

Hát akkor kellemes húsvétot mindenkinek! Tudom, tudom, kicsit elkéstünk, de hát mit vártok a trotyliktól?! Mivel mérhetetlen lustaságom következtében képtelen voltam egész héten billentyűzetet ragadni, kénytelenek lesztek egyben, jó sokat olvasni. Akkor most hűségesen beszámolok a hetünkről.
Kedves Naplóm! Ez a hétfő is borzasztónak ígérkezik. Nem igazán emlékszem, hogy miért, de Gárfield is azt mondja, hogy utálja a hétfőket, így én is!
Délután sikerült rávennem a csajokat, hogy rajzoljanak szépeket a színes papírjainkra és én meg addig megcímezem a borítékokat, hogy elküldhessük a rokonoknak, barátoknak, meg akiknek tudjuk a címét, olyan húsvéti üdvözlőlap gyanánt. Egész jól ment a dolog. Noémi rajzolt egy szép katicát a Dornbach nagyszülőknek, csirkéket a Kanamamáéknak és valami medve-féle élőlényt (esetleg zebra). Már kezdtem volna ráírni, hogy Boldog Húsvétot! amikor Noémi kikapta az egészet a kezemből és egy fekete filctollal az egészet a felismerhetetlenségig összefirkálta. Amikor megkérdettem, hogy miért, csak annyit mondott: el akartak bújni, nehogy megegye őket a farkas. Hiába győzködtem nem volt hajlandó újjabbakat rajzolni, és mivel a magyar postában eléggé megrendült a bizalmam, hát elnapoltam a képeslap projektet. Lesz még idő a héten feladni. Hát nem lett. Úgyhogy: Boldog Húsvétot! Délutánra áthívtuk a Tekláékat és az Urbán különítményt. Vicces volt, hogy az egyik szobába a Némi vonult el a Danival a másikba a Lola a Dáviddal. Mi meg csak üldögéltünk a nappaliban. Hát szerintem jól választottak a lányaim. Áldásom rájuk. Igaz az enyém nem is kell, csak az apjuké. Ma apa nem alszik itthon, de majd csak megleszünk valahogy. Mi?? Nem hagyott el minket, csak csapatépít. Ja, majd hazajön, ha megéhezik :)

Kedd:
Semmi, de semmi nem történt. Legalábbis azt hiszem......vagy mégis....ááááá, hagyjuk

Szerda:
Ma a szokásos menet lesz: míg a csajok oviznak és a bevásárlás örömeinek hódolok. Most kivételesen nem megyek egyedül, jön velem a Stefi és a Szofi is. A csajokat gyorsan kiraktam az ovinál, majd rájöttem, hogy az összes pénzemet az irataimmal és a bankkártyáimmal együtt otthon hagytam. Na szép! Hogy fogok így nagybevásárolni??!! Még szerencse, hogy a Stefi velem volt, így az ő pénzét költöttem :) mindenki jól járt. Vagyis inkább csak én. De azért jó kis buli volt. Az alábbi boltokban jártunk: Carrefour, Ikea, Migros, Globus. Jó későn értünk haza, így nem volt kedvem már blogbejegyzést írni. Majd holnap (Pató Pál úr)

Csütörtök:
Ma megint a bevásárlást vettem elő programnak, mert tegnap a pénzszűke miatt megvágtam a listát. Mit ne mondjak, jól elment az idő. Cserébe nem maradt otthon a pénztárcám és a Stefinek is megadtam a tartozást. Délután a nagyobbik vejem átjött és rosszalkodtak egyet. Megint hercegnőset-hercegeset játszottak. Hangosan be kellett jelentenem akárhányszor kijöttek a szobából, hogy: A királylány és a kutyája ( vagy hercege, vagy macskája, ezt mindig előre közölték) jól elvoltak, aztán távozóban Évi beszólása nyomán a Dani kezet csókolt a Néminek. Persze miután a Némi kézcsókhoz emelte a kezét. Jól megy neki ez a férj idomítás, kérhettek tőle tanácsot. Valahogy az van, amit ő akar. Szenzációs.

Péntek:
Kedves Naplóm! Nem fogod elhinni, de ebben az országban a Nagypéntek is szabadnap. Ennek okán döntöttünk úgy ( na meg mert szakadt az eső is), hogy elmegyünk Konstanz-ba a Sea Life-ba. Olyan, mint a Tropicarium, csak jobbak a marketingeseik. Szép volt, jó volt, csak nem voltak olyan nagy cápák, mint a Tropicáriumban. Pedig hogy hiányoltuk őket. Leginkább a Lola. Kifelé nem nagyon akaródzott senkinek sem menni, mert vízszintesen zuhogott az eső, így jó kis tumultus lett az étteremnél. Miután megebédeltünk, hagytuk egy kiscsit játszani a gyerekeket a játszótéren. Persze beltéri, a fenének sem volt kedve bőrig ázni. Volt ott egy csomó labda, amit a nagyobbak persze elkezdtek vadul egymásra dobálni. Némi nagyon megrémült, kiült az arcára a félelem, ezért rászóltam a gyerekekre, hogy hagyják abba. Némi nem nyugodott meg, ellenben Loli átment kis hárpiába. Amint a nagyok megfogtak egy labdát, odament és heves NEIN kiabálás közben, ujját rázva szidta őket. Ért nekik kb derékig. Csak nézték, hogy mit akar a kis pöttöm. Mielőtt megdobták volna óvatosan körülnéztek és mikor látták, hogy erősen nézek, leengedték a dobásra beállított kezüket. Loli nagyon büszke volt magára. Jól megmondta nekik! Kifelé jövet elhagytuk a parkolókártyánkat, amit jó félórába került visszaszerezni, de sebaj, irány haza. Útközben a tankolás után a bankkártya leolvasó nem volt hajlandó visszaadni a Péter kártyáját, így a személyzet végül szétszedte az egész gépet. Nincs szerencsénk ma a kártyákkal....10 perc kínlódás után visszakaptuk, pedig már nem is reménykedtünk. Gondolkodtunk, hogy érdemes-e még elmenni a bankautomatához készpénzért, de abban maradtunk, hogyha a kártya már nem akar nálunk lenni, jobb ha az automatába ragad be, mint mondjuk a Migrosban, fizetéskor. Nem akart elszakadni, így végül pénzzel és kártyával távoztunk a bankból.

Szombat:
Ma vendégségbe megyünk Philippékhez. Remélem nem bontják le a gyerekek a lakást. Csak félig.....

Vasárnap:
hóvihar, erős szél, eső, hó, eső, napsütés, hó. És ez csak a délelőtt. Ki se dugtuk az orrunkat a lakásból.

Hétfő:
A lányok nagyon izgultak a locsolók miatt. Dávid volt az első, ezen a nagylány jól meg is sértődött és nem engedte, hogy meglocsolja. Szerencsére Dávid nem az a sértődős típus.
Szerencsére befutott a férj is egy  békával.  Na csókolni nem kellett, leginkább azért, mert hatalmas adag víz jött ki a békából, ugyanis a gumiállat átvállalta a szódásszifon szerepét. Olivér is jött, de Ő felfegyverkezett egy hatalmas vizipisztollyal, jól le is lőtt minket. Az biztos, hogy egy darabig nem száradunk el! Volt nagy dühöngés meg papírrepülő építés, ja és a locsolók közti szünetben apa és nagylánya csináltak egy papírsárkányt.

Nem is meséltem, hogy a Loli már két napja pelenka nélkül van. Mindennek az az oka, hogy nem hajlandó felvenni a pelenkát. Úgyhogy, miután fürdés közben premier plánban végignézte, hogyan végzi Noémi a nagydolgát (de tényleg, odahajolva nézte!), azóta ő is odajár dolgát végezni. Micsoda váratlan fordulat.
Apára haragszom, és ti is tegyetek így! Küldjetek neki, egy ejnye! emilt!!! Ugyanis, azt történt, hogy a nagylány nem tudta rendesen elvégezni a nagydolgát, mire megkérdezte az apja: hozzak valami olvasni valót? ( egy nőnek, minek??!!) És persze vitt. De nem ám mesekönyvet, vagy matricás füzetet, nem, nem az AUTO BILDET, és persze le állt magyarázni: Látod, ez a karosszéria, úgy is mondják, hogy kaszni. Meg itt a motor, látod, itt szedték szét. És mindent elmagyaráz neki. Persze szóvá tettem, hogy mi a fenét művel a gyerekkel, már késő volt.  A dugulás megszűnt, az újságot átlapozták és félek, hogy holnap nekem kell a wc-n a nagylányt szórakoztatnom! EJNYE!!