50 embernek főztem!
Na jó, ez egy kicsit nagyképűre sikeredett. Várjatok, tompítok az élén. 50 nyugdíjasnak főztem! Ugye mennyivel másabb így?! Nyugi, nyugi! Máris mondom: egyszer a spielgruppéban mondták nekem, hogy önként és dalolva van kedvem menni főzni a nyugdíjasoknak. Hát mit tehetnék, ha ők azt jobban tudják. Gyengéden elfelejtkeztem az egészről, hogy aztán a héten brutálisan belerángassanak ebbe az egészbe. De hogy tovább fokozzam a kiváncsiságot, kis kitérőt teszek a miértek tengerébe.
Szóval, miért is éreztük mi négyen a vágyat, hogy 50 nyugíjasnak főzzünk? Hát semmiért. Csak mondták. Ugyanis, a dolog egy nagy önnfentartó gépezet. A spielgruppe relative olcsó, de az anyukáknak egy hónapban egyszer közösségi munkát kell végezniük a református egyházközösség számára, kompenzálandó az alacsony díjat. Ha már nők, akkor főzzenek. Az udvart azért mégse ők seperjék össze. (szerencsére). Szóval, akkor meghirdetik a nyugdíjasoknak, hogy nagyon baráti áron lehet menni ebédelni. Amit fizetnek, az fedezi a rezsit meg az alapanyagokat. Mindenki jól jár. Én is, mivel van vagy 8 spielgruppe csoport, így idén már tutira békén hagynak!
9-re kellett mennem- hát gondolhatjátok! - mintha a fogam húznák. Nem elég, hogy legyek ott korán (nekem korán), hanem még ébren is! Borzalom! 9 után pár percel kezdtünk izgulni, mert hármónkon kívül még senki nem volt ott, mondjuk leginkább az alapanyagokat hiányoltuk. Pauliával megegyeztünk, ha 5 percen belül sem lesz semmi, akkor átmegyünka Migrosba, veszünk mindenkinek egy fej hagymát meg két tojást, aztán majd kapnak "varázs húsvéti hagymás tojást". De aztán a terv dugába dőlt, mert befutott egy néni az összes hozzávalóval. Kicsit ki voltunk akadva, hogy 9:20-kor megkérdezte, hogy ki kér kávét, meg hogy itt a reggeli. Fél tízkor szóltam, hogy én most már kezdenék főzni, mert nyakunkon a dél, és én délben akkor is elmegyek, ha cigánygyerekek potyognak az égből. A gyerekekre Évi vigyázott és délben el kellett mennie. Szóval harcra fel! A menü: tavaszi saláta, valami borzasztó svájci csirkemelles ragu tésztával ÉÉÉÉSS narancs tiramisu. Na ez utóbbi készítését vállaltuk el ketten a Paulinával, aki, ha még nem mondtam volna, szintén magyar és az Oliver nevü kisfia jár Noémivel oda.
Meg kell mondanom, hogy Paulina egy hős. Képes volt KÉZZEL felverni két és fél liter tejszínt!!!! Szerintem azóta se tudja mozgatni a karját.
A desszertet fogalmam sincs miért nevezték el így, mert annyi köze van a tiramisuhoz, hogy ehhez is kell mascarpone, de ezzel gyakorlatilag vége is a közös hozzávalók listájának. És pediglen azért narancs tiramisu, mert a babapiskótát kifacsart narancs levébe kell mártani és a krémbe is kell belőle keverni.
A csapda az egészben ott volt, hogy az elkészült krémet a beáztatott piskótával VÖRÖSBOROS pohárba kellett rétegezni, úgy hogy a pohár ne legyen kívülről olyan. Embert próbáló feladat! És mindezt 50X. A pohár szájára pedig egy szelet narancskarika dukált. Guszta lett, szép lett, 11-re el is készültünk vele. Gyors konyha takarítás után segítettünk a többieknek imádkozni, hogy végre felforrjon a tészta vize. Hárman főztünk, míg a negyedik társunk gyönyörűen húsvéti jelmezbe öltöztette a termet. Az első fecskék 11:15-kor!!!! már meg is érkeztek. Fogalmam sincs, hogy minek siettek ennyire, mert az ebéd nem lett hamarabb feltálalva a már említett imádkozós jelenet miatt. Fél 12-kor már kisebb tömeg ült bent. Jól szórakoztunk a látványon, ami a parkra néző ablakból adatott meg. Egy idősebb bottal közlekedő néni, mikor rájött, hogy nem ő lesz az első, szinte végigrohant a parkon, hogy még elcsípjen egy jó kis helyet.
Az egyikük nagyon édes volt, odajött, mindenkinek adott egy csokinyuszit és megköszönte áldozatos munkánkat. Némi jól betolta a csokinyuszit, ennyit az én áldozatomról!
Ma délelőtt megkérdeztem a délutáni műszakosokat, hogy milyen volt a buli. Elmondták, hogy végig azt lesték, hogy ki fogja már bejelenteni, hogy nem bírja a tejtermékeket és nem kéri a desszertet, mert nagyon guszta és kívánatos lett. De persze senki nem volt ilyen válogatós. Én eközben csendben hallgattam, mert a megmaradt krémet testvériesen elosztottuk a délelőtti műszak tagjai között, és édes kettesben most csemegéztük el a férjecskémmel. HHHHmmm, fincsi. Nemhiába, főzni azt tudok.... igaz ehhez még egy fakanál sem kellett.....de azért hős vagyok, ugye vagyok???!
Szóval, miért is éreztük mi négyen a vágyat, hogy 50 nyugíjasnak főzzünk? Hát semmiért. Csak mondták. Ugyanis, a dolog egy nagy önnfentartó gépezet. A spielgruppe relative olcsó, de az anyukáknak egy hónapban egyszer közösségi munkát kell végezniük a református egyházközösség számára, kompenzálandó az alacsony díjat. Ha már nők, akkor főzzenek. Az udvart azért mégse ők seperjék össze. (szerencsére). Szóval, akkor meghirdetik a nyugdíjasoknak, hogy nagyon baráti áron lehet menni ebédelni. Amit fizetnek, az fedezi a rezsit meg az alapanyagokat. Mindenki jól jár. Én is, mivel van vagy 8 spielgruppe csoport, így idén már tutira békén hagynak!
9-re kellett mennem- hát gondolhatjátok! - mintha a fogam húznák. Nem elég, hogy legyek ott korán (nekem korán), hanem még ébren is! Borzalom! 9 után pár percel kezdtünk izgulni, mert hármónkon kívül még senki nem volt ott, mondjuk leginkább az alapanyagokat hiányoltuk. Pauliával megegyeztünk, ha 5 percen belül sem lesz semmi, akkor átmegyünka Migrosba, veszünk mindenkinek egy fej hagymát meg két tojást, aztán majd kapnak "varázs húsvéti hagymás tojást". De aztán a terv dugába dőlt, mert befutott egy néni az összes hozzávalóval. Kicsit ki voltunk akadva, hogy 9:20-kor megkérdezte, hogy ki kér kávét, meg hogy itt a reggeli. Fél tízkor szóltam, hogy én most már kezdenék főzni, mert nyakunkon a dél, és én délben akkor is elmegyek, ha cigánygyerekek potyognak az égből. A gyerekekre Évi vigyázott és délben el kellett mennie. Szóval harcra fel! A menü: tavaszi saláta, valami borzasztó svájci csirkemelles ragu tésztával ÉÉÉÉSS narancs tiramisu. Na ez utóbbi készítését vállaltuk el ketten a Paulinával, aki, ha még nem mondtam volna, szintén magyar és az Oliver nevü kisfia jár Noémivel oda.
Meg kell mondanom, hogy Paulina egy hős. Képes volt KÉZZEL felverni két és fél liter tejszínt!!!! Szerintem azóta se tudja mozgatni a karját.
A desszertet fogalmam sincs miért nevezték el így, mert annyi köze van a tiramisuhoz, hogy ehhez is kell mascarpone, de ezzel gyakorlatilag vége is a közös hozzávalók listájának. És pediglen azért narancs tiramisu, mert a babapiskótát kifacsart narancs levébe kell mártani és a krémbe is kell belőle keverni.
A csapda az egészben ott volt, hogy az elkészült krémet a beáztatott piskótával VÖRÖSBOROS pohárba kellett rétegezni, úgy hogy a pohár ne legyen kívülről olyan. Embert próbáló feladat! És mindezt 50X. A pohár szájára pedig egy szelet narancskarika dukált. Guszta lett, szép lett, 11-re el is készültünk vele. Gyors konyha takarítás után segítettünk a többieknek imádkozni, hogy végre felforrjon a tészta vize. Hárman főztünk, míg a negyedik társunk gyönyörűen húsvéti jelmezbe öltöztette a termet. Az első fecskék 11:15-kor!!!! már meg is érkeztek. Fogalmam sincs, hogy minek siettek ennyire, mert az ebéd nem lett hamarabb feltálalva a már említett imádkozós jelenet miatt. Fél 12-kor már kisebb tömeg ült bent. Jól szórakoztunk a látványon, ami a parkra néző ablakból adatott meg. Egy idősebb bottal közlekedő néni, mikor rájött, hogy nem ő lesz az első, szinte végigrohant a parkon, hogy még elcsípjen egy jó kis helyet.
Az egyikük nagyon édes volt, odajött, mindenkinek adott egy csokinyuszit és megköszönte áldozatos munkánkat. Némi jól betolta a csokinyuszit, ennyit az én áldozatomról!
Ma délelőtt megkérdeztem a délutáni műszakosokat, hogy milyen volt a buli. Elmondták, hogy végig azt lesték, hogy ki fogja már bejelenteni, hogy nem bírja a tejtermékeket és nem kéri a desszertet, mert nagyon guszta és kívánatos lett. De persze senki nem volt ilyen válogatós. Én eközben csendben hallgattam, mert a megmaradt krémet testvériesen elosztottuk a délelőtti műszak tagjai között, és édes kettesben most csemegéztük el a férjecskémmel. HHHHmmm, fincsi. Nemhiába, főzni azt tudok.... igaz ehhez még egy fakanál sem kellett.....de azért hős vagyok, ugye vagyok???!
a receptre még emlékszel? :)
VálaszTörlés