Torta

Nem tudom mi ütött belém tegnap délután. Annyi mindent kérdezhettem volna életem párjától, de tényleg! Erre én mit rebegek el: Drágám, csináljak valami finomságot? Mert ugye biztos nem volt elég a tegnapi somlói és a tiramisu torta, aminek a maradékát este 10kor ettük meg. Nem, nekem pont ilyen hülyeséget kellett kérdezni. Uram 5 másodperc gondolkodás után rávágta: Túrótortát! És én marha rávágtam, hogy JÓ! Jóóóó, ugyan mi ebben a jó. Okés, persze van fél kiló túró a fagyóban, de azért mégis..... de ha egyszer megígértem, akkor tűzön-vízen át megteszem! Nehezítés volt, hogy nem volt meg az összes szükséges hozzávaló, de hát szegény asszony vízzel főz... én meg azzal, amit itt-ott találok. Na először is, nem találtam csak 2 tojást. Na az kevés, így gyorsan elszalasztom az embert tojásért, meg ha már ha arra jár, hozzon joghurtot is. Tojás van, joghurt nincs. Nem baj, van tejföl. Na akkor süssünk egy adag piskótát, tejföllel. Egész jó lett. Na akkor a túrót össze kellett volna keverni cukrozott sűrített tejjel, de az sem volt. Így kevertem össze tejszínnel. Tettem még bele 2 kanál citromlevet meg egy zacsi bourbon vaníliát. Ez így jó, csak nagyon híg. Átugrottam a szomszédba, hátha van valami zselatin vagy habfixáló cuccuk. Az nem volt, csak étkezési keményítő. Okés, az is jó lesz. Na akkor adjuk hozzá az étkezési keményítőt, de mivel azt forralni kell, így az egész bemegy a mikróba. Csak egy pár perc, aztán irány hűlni a teraszra. Dornbach mama -féle lekvárral megkentem a kettévágott torta egyik felét, majd rálapátoltam a túrót, rá a másik fél piskóta, és a tetejére akkor jöjjön a csokimáz. Nálunk ugye mindig, mióta egyszer egy vendégség során, hajnali 3-kor elfogyott a csoki, szóval azóta minimum van egy bontatlan két kilós aprócsoki. Szóval kiválogattam egy marék tejcsokit és már kezdeném olvasztani, amikor eszembe jut, hogy a múltkori csokigyár látogatáskor kapott mindkét gyerek egy-egy óriás mikulást, amit nem ettek meg. Előkerítettem a rágott apókat meg megtaláltam egy marék csokit a mikuláscsomagból ( persze az nem Lindt) És vastagon, tényleg vastagon felkenem a tortára, rá szép gusztusos körben cseresznyeszemek és voilllaaa!!! A torta. Tegnap a gyerekek még nem tudták értékelni, de ma már három adagot megettek. :-) Vittem kóstolót a szomszédba is, cserébe az étkezési keményítőért.
Ez az egész annyira belelkesítette kicsi... bocs...nagy páromat, hogy most keresgeti az interneten a kedvenc ( a világ sok részén evett) ételeinek a leírását, hogy véletlenszerűen megfőzzem őket neki. Kevés vagy alkalmatlan hozzávalókból. Most éppen valami mexikói cuccot nézeget, kezdek aggódni mert én nem bírom a csípőset!
Ja, egyébként a jövő héten lángos partit rendezek és már el is határoztam, hogy talpra magyar módon, avokádókrémet fogok csinálni a lángoshoz. Ha egyszer beindulok, nem tudok leállni.....és a rossz hír: avokádó az van a hűtőben!

Megjegyzések

  1. Vicces, de hasonló volt ugyanezen a napon (tegnap) nálunk is. Én is túrótortát szerettem volna, de Viki reálisabban mérte fel a készleteket és ellene szavazott. Végül a másfél órás sütési idő volt a lehengerlő ellenérv, így almás pite lett belőle. De még milyen finom!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Az ima ereje

A csoda maga