Kulcskérdés, Hercegnő, Farsang éééééés Állatkert!!!

Hát kedveseim, így jár az, aki lusta malacka módjára nem akkor írja le az eseményeket, amikor történnek, hanem 4 nap távlatából, nagyon-nagyon gondolkodva. Így akkor most következzék időrendben az, ami eddig még nem volt. Derűs szerda reggelre ébredt kicsi családunk. Miután Apa pánikszerűen elment dolgozni, mi olyan vasárnapi autós tempójában összeszedtük magunkat és a könnyű ebéd után nekikészülődtünk az ovinak. Minden bizonnyal nem mondtam még, hogy már Loli is jár szerdánként oviba és most következett el az az első alkalom életünkben, hogy szerda délután egy szál magamban megyek majd bevásárolni. De itt még nem tartunk, csak a kabátoknál. A felöltözés általában nem szokott valami gyorsan menni, kivéve, ha oviba megyünk. Oda mind a ketten szeretnek menni. Szóval ellenőrzés: uzsonnák - megvannak, táskám - megvan, pénztárca, telefon - megvan, lakáskulcs -megvan, kocsikulcs - nincs sehol. Sem a szokott helyén, sem egyik kabát, nadrág zsebében. Akkor telefon Apának, mert a múltban egyszer már előfordult, hogy a kabátzsebében maradt, és elment vele dolgozni. Telefonba így szól bele köszönés helyett: a kocsikulcs nincs nálam édes! Biztos, hogy a tálalóra tettem. Vitába szállok fele, hogy biztosan nála van, mert itt nincs sehol. Közben peregnek a percek. Előveszem a pótkulcsot, ám ezzel a probléma még nem oldódik meg, ugyanis a garázsba csak azzal a kulccsal lehet bemenni, ami a hiányzó kocsikulcson van, egy szép tartóban. Sebaj, majd dekkolunk egy kicsit a garázsajtó előtt, hátha valakinek dolga akad arra. 70 kocsi parkol ott, valakinek csak van dolga fél kettőkor!!! És NEM. Tíz perc ácsorgás eredménye, hogy most már nagyon mérges vagyok. Nagy nehezen előkerítem Heidit, akinek a kocsija a garázsban lakik és aki kedvesen beenged, bár aggódik, hogy hogyan fogunk visszajutni.
Mindezek hatására fele annyira sem élveztem ki egyedül eltöltött 4 órámat, mint amennyire jó lehetett volna. Na és hol volt a kulcs? Eredetileg tényleg a tálalón, ám a két leány összefogott és a kék Lindt-es szatyrot felhasználva ( szép a mintája, azért szeretik)  a kincseiket belegyújtötték és a Mama szobájába a sátorba bevitték. A kincses szatyor tartalma (este 7-kor): 1 db portörlő rongy, 1 db törött tiktak-os doboz, 1 db zenélő kacsa, 1 db nyakbaakasztó, 1 db kocsikulcs, garázskulccsal, 1 db Donald Kacsa figura és 1 db ecset. Amikor megkérdeztem Noémit, hogy miért nem mondta meg, hogy a kocsikulcs ott van, azt válaszolta: Az a Loli dolga, Ő vette el, Ő mondja meg hová tette, nem akarok beleszólni más dolgába. Egyem a finom lelkét!
Aztán szerda éjjel és csütörtök egész délután varrtam Noémi hercegnő ruháját. Volt nekünk régről egy koszorúslányka ruhánk (persze rózsaszín), de már csak térdig ért. Na a feladat az volt, hogy meghosszabítsam és még Noémi is fel akarja majd venni. Vettem bordó színű anyagot és szépen megvarrtam, meg a tönkrement kutyuskás szennyestartóból kiszedtem a drótot abroncsnak. Egész pofás lett, és még a nagylánynak is tetszett.
Péntek reggel nem nagyon akaródzott fölkelnünk. De muszáj volt, mert 8-ra ígérte magát a szerelő, ugyanis bedöglött a redőnyünk Se le, se fel. Így keltünk fél 8-kor. Erre az a minősíthetetlen gazember képes volt 7:56-kor csengetni. Felelőtlenség a többi melóssal szemben. Negyedóra alatt megcsinálta és szépen távozott. Még a függönyt is visszahúzta az eredeti állapotára. De azért én még haragszom. A nagylány nem akaródzott felkelni, akárhogy édesgettük. Mígnem bedobtam a csalit: Édesem, fel kellene kelni, hogy legyen időm kifesteni a szemed meg a szádat. Erre kipattant. Igazi nő. Felölöztünk, felmarkoltuk a  ruhát és a kellékeket és irány a kocsi. Előző este megkérdezte a Péter, hogy bevigye-e a kocsit a garázsba. Én marha: Ó ne fáradj reggel úgyis korán megyünk a Némivel, majd legalább nem kell a garázsig elmenni. Hát a garázsig nem is kellett elmenni, de vagy 10 percig vakartam a jeget körben a kocsiról!!!! Még szerencse, hogy az első szélvédő is fűtött, így legalább azzal nem kellett szöszölni. Majdnem elkéstünk a spielgruppéból. Odaérkeztünkkor még kentem Némire egy kis glittert, hogy szépen csillogjon. Meglátta ezt 3 kislány, persze rájuk is tettem. A végeredmény: kifogytam glitterből, de 5 kislány úgy csillogott, hogy a napra lehetett nézni, csak rájuk nem. Ellőttem pár képet és siettem haza, hogy Péter is mehessen robotolni. Fél szemmel még láttam, hogy Irén, a vezető, festékeket és tükröt tett az egyik asztalra, de nem gondoltam, hogy vészhelyzet lenne. Lolit végül 10:20kor keltettem fel, mert félő volt, hogy lemaradunk a nagylányról (11-re kell érte menni) és onnan már egyből a magyar ovi farsangjára kell sietnünk. És akkor kijön az ajtón egy csapat boszorkány. Nem viccelek, a gyerekek magukat kenték ki, mindennemű felnőtt felügyelet nélkül. És hát az eredmény olyan is lett. A szívverésem is elállt, amikor nem tudtam letörölni róla. Tömény ezüstöt kent végig mindenére,a  száját meg lángoló vörösre húzta, úgy 3 centi szélesen. Biztos nagyon nevettem volna, ha nem egy másik farsangra megyünk egyből. Így csak reménykedtem, hogy majd valahogy levakarom róla, ha már megkötött.
A gyerekek tündérien viselkedtek. Noémi élethűen alakította a hercegnőt, Loli pedig a kis sárkány jelmezben feszített. Sokat játtszottak és még oklevelet is kaptak a farsangon. Jó későn, nyolckor indultunk haza, és a kocsiban NEM ALUDTAK EL. Én olyan fáradt voltam, hogy el tudtam volna szunyókálni, ha tehetem, Ők meg, akiknek megengedett, semmi.
Azért szombaton jó nagyot szunyáltunk.
Vasárnap megint ragyogó napsütésre ébredtünk, ezért elhatároztuk, hogy " biztos mindenki a farsangi felvonulásra megy, ezért mi menjünk az állatkertbe, mert ott tutira nem lesz tömeg". Folytassam? Tömeg volt. Fél órát vadásztam egy gyerekkocsira, mire a kijáratnál találtam egy magányosat. Jó volt sokat nevettünk. Leginkább Lolin, aki Darwin és az összes biológus ellenére, úgy gondolta, hogy átnevezi az állatokat, így lett a tevéből: pupuja teve, a szarvas-szerű állatból: manyama, a tigris pedig minden igyekezetünk ellenére: oroszján. Örök kedvence az orrszarvú, ami bizony ott várt ránk, de a tisztelete jeléül neki csak annyit mondott: óószavú. Viszont a kokkó(krokodil): féltőe , a kígyó: féltőe, a gyík: féltőe, majom: féltőe. A béka:szereti. Ott állt a kicsi békák előtt vagy negyed órát. Nem mondom szépek voltak, sárgák meg kékek, de én nem előttük álltam volna meg, ha tehetem. Mert ott nem volt szék. A majmok előtt viszont volt. De ott meg nem álldogáltunk, mert féltőe. A végére egészen elfáradtunk, én még fáztam is. Mellesleg, hogy van az, hogy a férfiaknak mindig meleg a kezük???? A könyökömig fáztam, ő meg tolta a gyerekeket és olyan meleg volta  keze, mint egy kazán.... kérem a receptet, én is ilyen fűtőanyaggal akarok üzemelni!! Bezzeg most bealudtak a gyerekek a kocsiban, igaz, nagy volt a tumultus, mert mindenki a farsangi felvonulásra igyekezett.
Ideje befejeznem, mert a gépem telepe hülyéskedik és lehet, hogy lelő, mielőtt még végeznék. Viszlát legközelebb!!!