Mikulás menet

Le kell szögeznem, hogy az elmúlt hetünk nagyon vidám volt, de már a felére sem emlékszem a történteknek. Tudom, tudom, és nagyon szégyellem is magam. Valahogy úgy kezdődött, hogy hétfőn szokás szerint ment Némi spielgruppéba. Autóval mentünk érte, mert el akartam menni a brunaui migrosba venni egy pár barkácsolás kelléket, hogy saját magunk készíthessünk ajándékokat szeretteinknek. Mikor ezt közlöm a nagylánnyal, ő közli, hogy: Na oda én nem megyek. De volt nálam rágó, így mégis volt kedve jönni. Épp csak beülünk az autóba, amikor azt mondja: Anya, azt hiszem, hogy megérdemlek még egy rágógumit, de azonnal. Én: már kaptál, most pedig indulunk és vezetés közben nem fogok hátrafelé nyúlkálni. Némi:( valahogy így)  nem, nem, itt most valami félreértés van. Én MOST akarok egy rágógumit. Én: nincs, és most hagyjál, mert indulunk. Kiállok a helyről, elindulunk. Kb 1 km múlva Némi megszólal: Anya, azonnal állj meg! Baj van. Megállok: Mi a baj?  Némi: Nem kaptam még egy rágót. Na abban maradtunk, ha odaérünk, kaphat. Így is lett. Otthon aztán barkácsoltunk ajándékot a Jazminnak és a Naominak, mert ma este elutaztak két hónapra Ausztráliába, rokonokhoz. Örültek nekünk. Nona, (Jazmin és Naomi nagymamája) közben azt is megsúgta, hogy a fia hivatásos Mikulás és tagja a Mikulás szövetségnek, de erről a gyerekek nem tudnak és nem is tudhatnak. Továbbá, hogy a hétvégén lesz a Mikulás menet. Király. Akkor megvan a hétvégi program.

Pénteken beugrottam helyettesíteni a magyaroviba, mert az egyik óvónéni megbetegedett. Ezek a helyzetek mindig erőt adnak az embernek, mert rájön, hogy valójában mennyivel könnyebb is a saját gyerekünket nevelgetni. Szombaton kezdődött az adventi vásár a főtéren. Gondoltuk megnézzük, hátha visszaad egy kis pesti életérzést. Hát nem. Ez itt nem arról szólt. Először is volt egy műpapagáj, amitől Loli félt, furi módon mégis mindenáron oda akart menni hozzá. Ez a jószág beszélt és arra próbálta rávenni az elhaladót, hogy pénz bedobással értéktelen kacatot vegyen. Persze Loli nagyon elcsábult és remegve, de megvárta, míg kiesett a kalickából neki valami.  A vásár arról szólt, hogy jótékonykodjunk. Adakozzunk alapítványoknak, egyleteknek, szervezeteknek, vagy vegyünk irtó drágán bio és hagyományos cuccot. Nem vettünk semmit, hanem átballagtunk a Tchibo boltba. Igen, Tchibo, a legtöbb, mi adható! Így most mi ilyen sokat fogunk egyeseknek adni....
És beköszöntött a várva várt Vasárnap este 5 óra. Előtte pár órát elszórakoztatott minket Loli gyönyörű, szökdécselős táncával és gazdag szókincsű dalával. Vagyis elénekel mindent amit csak tud: kígyó, elefám, sárga-fekete, tigris, kígyó, kutya. És így tovább. És erre táncol. A dallamot még nem sikerült lekottáznunk, valószínűleg nincs is neki. De nagyon édes, ahogy csinálja.
Szóval lesétáltunk a főtérre. Elég szép tömeg volt, és persze mind-mind kisgyerekes család. Hallottunk furcsa zajokat, de nem gyanakodtunk, aztán megérkezett a menet. Elől két ostorcsattogtató ment, mögöttük irdatlan nagy kolompokat cipelve egy rakás megtermett férfi. Mindkét oldalukon volt egy-egy kb 15 kilós kolomp, ami egy rúdra volt felakasztva, olyanformán, mit a tehenek járomfája. Megtermett legény volt mind, de az is látszott, hogy nem tudnák ezt csinálni órákig. Aztán jöttek a mesekocsik, kicsike traktor húzta a Jancsi és Juliska mese egyik részletét. Ott volt a banya, meg a két gyerek. Persze gyerekek játszották a szerepeket. Ez után jött Holle anyó, aki serényen szórta a tollat párnájából, hogy jó legyen idén a síszezon. És ekkor, érkeztek a Mikulások. Rengetegen. És hogy-hogy nem, pont előttünk torpant meg a menet. És a Mikulások munkához láttak. Volt náluk mogyoró, csoki, mandarin. Noémi kb 6X kért magának adagot, és kapott is. Mondanom sem kell, hihetetlen volt az egész. Gyakorlatilag ilyen, amikor a gyerekek álma teljesül. A kezdés előtt a legtöbb gyerek kerge egér módjára szaladgált, hogy aztán kicsit megszeppenten álljon a Mikulás elé. Loli természetesen bealudt és még a kolompok irtózatos hangjára sem ébredt fel. Apa aztán csak felkeltette, hogy a " bácsitól" kérhessen magának valamit, majd elmodhassa  50x, hogy  " bácsi, féltöle"! Összefutottunk a magyarokkal is,  rövid traccsparti után pedig hazafelé vettük az irányt. Holnap megint izgis napunk lesz, mert megyünk egy kört a Mikulás villamossal.
Ja, és itt egy pár kép! Csók a családnak!