Mikulás hétvége

Üdv Mindenkinek az Ezer Mikulás völgyéből. Azért így, mert ahány Mikulással mi mostanság találkozunk, annyival simán gátat lehetne építeni a Dunán, árvíz idején. Kezdődött ugye a Mikulás felvonulással, aztán szinte mindenhol, ahová csak elbotorkáltunk, belénk ütközött egy. Pedig ez egy kis falu. Az volt ebben így pont jó, hogy a Loli kezdeti rettegése átcsapott a "félek tőle, de tudom, hogy csokit ad" szellemében az "oda nem nézek, de a kezem nyújtom a csokiért" mutatványba. Egész pontosan be tudja lőni még csukott szemmel is, hogy hol áll a Delikvens, és jó irányba tartja a markát. Hmmm. Fejlődőképes a gyerek. Szóval mindennek azért örültünk, mert a Péntek maratoni Mikulásnapnak ígérkezett. Csapatostul mentünk a Spielgruppéba. Mikor Némi meglátta, hogy hová érkeztünk közölte: én ide nem megyek be! Na. Akkor sikerült beédesgetni azzal, hogy Loli és én is ottmaradunk. Ennek szellemében 10 centire sem volt hajlandó eltávolodni a lábamtól. Jött a Mikulás is, egy öreg bácsika. Keresztül a játszótéren, naná, hogy kiszúrták a gyerkőcök, volt is nagy sikítozás. Némi meg elkezdetett megijedni, mert a sikoltozást sehogy sem bírja. De aztán csak megnyugodott, sőt még kezet is fogott a bácsival. Loli meg úgy tett, mintha jelen sem lenne. Mármint Ő maga. Aztán mikor a bácsi elment, körbe-körbe járt a termen és mindenkinek elmondta, hogy: Bácsi, féltöle! Ezzel mindenkit nagyon felvidított. Volt aztán közös reggelizés majd a játék. Dolgunk végeztével átszállítottam a gyerekeket Évihez felvigyázásra én pedig bepakoltam a verdát. Ugyanis bábjátékot adtunk elő ketten egy másik -véletlenül halásztelki ( Miklós szomszéd települése) lánnyal. És hát nálam volt a saját készítésű ( nem én, hanem Anikó és Évi) paraván meg az üdítők a bulira, papírtálcás és ilyesmi. Ja és persze a mikuláscsomagok, amiket szerda éjjel éjfélig kötözgettünk férjecskémmel. Szóval mentem termet díszíteni, meg logisztikáztam. 12 után értem oda és a keménymag akkor már javában dolgozott. Évi és a pupák banda háromkor futott be, gyakorlatilag mindenki kikészülve. Némi ordított, Loli előredőlve aludt. Évi az idegei legszélén egyensúlyozott. Mint kiderült Némi végigordította az utat. De aztán megnyugodott. Fölzaklatta egy köhögésroham aztán meg eszébe jutott, hogy én vagyok az anyukája. Ennyi. Kezdődött az ünnepség ezzel párhuzamosan romlott az idő. Ilyen ronda esőt régen láttunk. Szóval az előadásunk előtti percekben eszmélt rá Loli, hogy Ő is engem akar, így végül csak pereccel sikerült leszerelni. Az előadás jól sikerült, bár csak a beavatottaknak tűnt fel, hogy összecseréltem két sort ( két szerepet is játszottam a háromból) de aztán frappánsan kivágtam magam. A gyerekek nagyon élvezték, a felnőttek pedig közölték, hogy akkor jövőre is. Évié a nagyobb érdem, Ő írta a forgatókönyvet, mi csak odabénáztuk. Megvan videón, de csak nagyon szűk körnek! Ugyanis még effektíve nincs a kezemben a felvétel...
Mindeközben Zürich másik sarkán Apa önfeláldozóan elment a pénteki TGIF-re ( Köszönöm Istenem, hogy Péntek Van buli) mert pólót osztottak a feleségeknek és a gyerekeknek. Szóval most az egész család  Googlis pólóban virít.
A műsor végeztével beindult a buli az oviban, csináltuk a diszkót rendesen, ahogy kell. Volt vonatozás, persze Dani volt az első, meg körtánc Halász Jutka nénire. Jót buliztunk fél 9 után értünk haza.
Borítékolható volt, ami ez után következett, mégis váratlanul ért. Loli reggelire 6 csokit evett meg. Némi 4-et. Aztán ettek rendes reggelit, majd igyekeztek kiüríteni a csomagokat. Szegénykéim akárhogy igyekeznek, még ma is van belőle. Én meg nem nagyon tudok segíteni, mert nem igazán szeretem a csokit. Nem kell felhördülni..... a munkatársaim mindenütt imádtak ezért. Tudták, ha kapok valahonnan, úgyis ők eszik meg. Na ez most a családomra igaz. Némi még nem is annyira csokis, de a kicsi....na ő aztán az apja lánya!!!!

ui: készült összesen vagy 300 kép a bulin, ha majd kellően kiválogattuk őket, kaptok belőle.