A volt-nincs-lett Mp3 lejátszó és a csodaszer

Nagy ravaszul kitaláltuk, hogy karácsonyra valakitől majd kapunk egy mp3 lejátszót, mert könnyebb ezzel menedzselni az 1000 km-es hazautat. Már úgy értem zeneileg. Na, ha már ilyen ravaszak voltunk, meg is rendeltük, hogy aki majd adja nekünk, nehogy csalódást okozzon. Tényleg irtó ravaszak vagyunk! Tegnap reggel kilenc tájékán Apa közli velem: szerintem nem fog ma még megérkezni a cucc, mert azt írják, hogy most ért Baselba ( Párizsból jött a cucc). Szóval akkor elmegy zuhanyozni. Éppen csak kinyitotta a csapot, amikor csöngetnek. Természetesen a futár volt, és bizony meghozta az éppen Baselban tartózkodó mp3 lejátszót. Ennek örömére nekiláttunk összeszedni zenei gyűjteményünket. Igyekeznünk kellett, mert a gyerekorvoshoz volt időpontunk. Nagyon makacs volt a gyerekek köhögése, és már mindenkit zavart, mert éjjel nem aludtak jól. Szépen felmásoltam 3 cd-t az mp3 lejátszóra és elindultunk. A doktornő egy új csodaszert adott nekünk. A gyerekek 60%-ánál egyáltalán nem használ, és ennek genetikai okai vannak. Akinél viszont használ, annál mindenféle köhögés megszűntet és semmilyen mellékhatása nincs, túladagolni sem lehet. Hazajöttünk. Lepakoltunk. Gondoltam töltök még zenét a gépre. Nincs sehol. Némi nevetve közölte, hogy eldugta.  És mi nekiálltunk keresni. Feltúrtuk az egész lakást. Semmi.  Büntibe küldtük, de nem mondta meg, hogy hova tette. Kezdtünk aggódni, mi van, ha olyan helyre tette, ami a lejátszó szempontjából teljesen egészségtelen?!  Másfél óra kutatás eredménye néhány elveszett csit-csat, fél pár papucs és egy rakás színes rajz. Mp3 lejátszó sehol. Ekkor kopogott be hozzánk Marica, a szomszédban lakó magyar lány. Elmondtuk, hogy miért vagyunk egy kicsit feszültek. Erre ő is beállt kutatónak. Kiszúrta, hogy a vendégszobában lévő rózsaszín szőnyeg furin dudorodik. Ott volt. Egy perccel korábban én azon a szőnyegen álltam. De a gépnek szerencsére nem lett semmi baja. Azért most a szekrény tetején lakik.

És eljött az este. Beadtam a csodaszert. És mi a 40%-ba tartozunk. Nagyon jól aludtunk, igaz Némi azért éjfélkor köhögött egy csomót, de aztán megint szépen visszaaludt és reggelig nem volt gond. Aztán bebizonyítást nyert a Dornbach -féle betegség megmaradás törvénye. Azaz: Amennyiben adva van egy négy tagú család, ahol két tag bizonyítottan kiskorú, úgy a betegség mindaddig a családtagok között fog vándorolni, míg a napi átlaghőmérséklet 20 c fölé nem emelkedik. Bizonyítás: nem kell, ez így van. Vagyis, amennyiben a gyerekek tök jól vannak, úgy azonnal belenyilall a torkomba. Amint kezdek jobban lenni Péter dől ki. Most speciel mindketten az ágy szélén egyensúlyozunk és nem tudjuk eldönteni, ki van rosszabbul, ki érdemli meg az ágynyugalmat. Már amennyiben két kiskorú jelenlétében létezik ilyesmi.....
Reggel 8:25-kor benyilallt a tény, hogy csütörtök van és 8:30-ra van időpontom az orvosomhoz. Csütörtök van!! Csütörtök van!!! csatakiáltással kikiabáltam Pétert az ágyból és egy percen belül már a lakásajtón kívül voltam. Elrohantam a garázsba, 8: 34-kor parkoltam le a doki előtt. Én voltam az első beteg mára és még a doki sem érkezett meg. Gyorsan vért vettek tőlem, hogy lássák jobban vagyok-e. Mint kiderült, nem. Szóval kaptam másik antibiotikumot, meg közölték, hogy feküdjek. De mondtam, hogy ez most sorsolásos alapon megy, és nincs nyerő szériám. Úgyhogy gyógyulásom érdekében most gyönyörű zöldséglevest főzök. A húst még a hátam közepére sem kívánom. A gyerekeknek meg sütök édeskrumplit.  De nyugi! Már elhatároztam, ez a leves, biztosan meggyógyít!!!