Teleregény

Onnan ismerszik meg, hogy folytatásos, és annyira zavaros, hogy egy részből tutira nem derül ki semmi. Na. Kb erre számíthattok ma tőlem. Mivel rendes vagyok, nem fogok kihagyni egy részt sem.
Szóval, Previusly on The Dornbachs
Barna mama és Barna Papa ( futottak még: Kanamama, Kanapapa) jelenlétét kihasználva, a korábbi terveinket követve, elindultunk svájci jogosítványt csináltatni. Ez nem kötelező, de erősen javallt, mert ha kiállították, nincs lejárati ideje. Nem kell 5-10, akárhány évente szemorvoshoz menni, jattolni, csekkezni, sorban állni. Szóval ez így elég szimpi. De hogy még egy résszel előrébb ugorjak teleregényünkben, egy kihalt szombat délben betévedtem az adliswili optikushoz. Volt neki formanyomtatványa is, meg szabad ideje, hogy megcsinálja nekünk a szemvizsgálatot, mert elsőre azért itt is kell. Rendi volt, mert segített kitölteni a papírt, ugyanis nyilatkoznunk kell: elmeállapotunk, vérnyomásunk, vér- és keringési betegségeinkről. Valamint cukorbetegség, dühroham és emlékezet kieséssel járó rohamainkról is. Aztán lepecsételte. Nos, ott jártunk, hogy kedden, édes kettesben elmentünk fényképest csináltatni, a pályaudvarnál lévő automatához. A legjobb amit eddigi pályafutásom során láttam. Egyszer fotóz, de utána leellenőrizheted, hogy jó-e. Ha nem, újra az egész. Mindez addig, míg azt nem mondod, hogy jó. Aztán meg kinyomtatja 4 példányban. Szerintem csúcs. Mindez 8 frankért. Mi elégedettek voltunk.
Az iroda, ahová a randi szólt, központi, azaz az egész kantonban kb 3 van. Ennek fejében tömegre készültünk. Nos sokan voltunk, mégis haladtunk. Kb 10 percet álltunk sorban, mindenki szépen csendesen. Az iroda nagyon rendezett és tiszta benyomást keltett, és fiatalok voltak az ügyintézők. A mienk speciel egy kb 25 éves srác. Elvette a papírokat, lefénymásolta az iratokat, majd közölte: egy hét múlva, postán megkapjuk. Szombaton érkezett meg, nagyon megörültünk neki. Tényleg halálunkig érvényes. És az egész ügyintézés, sorbanállással együtt nem volt több 20 percnél.
Signál....
Previusly on The Dornbachs
Tehát Kanamamáék jobbra el a bombával, majd 2 nap szünet után megérkeztek Dornbach mamáék. Úgy kezdtük, hogy szombaton elautóztunk Luzernbe. Nagyon tetszett. Képek készültek (kb 200) nagyrészt már bizonyára láttátok, ha nem, akkor bocsi. Szóljatok és meghallgattatik. Vagy ilyesmi. Nincs jobb szavam: hangulatos. Az egész város hangulatos. Tó parton áll, háttérben a Pilátus csúcsával, gyönyörű házak és barátságos emberek. Nem tudom ragozni, mert a nyelvtan még nem megy. Ezt látni kell. A nézés még megy.
Mentünk egy kört a Luluval, vagyis a Luzern sight seeing gőzös kinézetű buszával. Érdemes volt, mert lábon nem hiszem, hogy be tudtuk volna járni mindezt. Elhatároztuk, hogy: Még visszajövünk!! És ezt mindenki vegye nyugodtan fennyegetésnek.

Foly. köv.

Főcímdal, stáblista

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Az ima ereje

A csoda maga