Olasz nyaralás II.
Valahogy úgy hagytam abba tegnap, hogy leírtam az utat, most akkor jöjjenek a belsőségek.
A nyelv
mármint az olasz. A főiskola alatt én tanultam, sőt még középfokúm is van, igaz szakmai. Szerintem az úgy volt, hogy az mondták, engedjük át, mert borzalmas lenne még egyszer hallani meg olvasni amit ez a hölgyike produkál. Szóval ez volt tíz éve, azóta egy betűt sem beszéltem. Németül, meg ragad rám, mint a bogáncs a mindennapokban. Szóval megérkezésünkkor nem jutott eszembe semmi olaszul, hazafelé meg már németül nem tudtam. Nagyon szégyellem magam. De azért a többiek szerint nagyon ügyes voltam, mert az apartman tulajai semmi más emberi nyelven nem beszéltek. De én le tudtam követni őket és ők is engem. És ez így jó. Mellesleg a svájciak meglehetősen morcosak, mert alapból beszélnek négy nyelvet, erre a világ egy ötödiket nevez ki nemzetközi nyelvnek. Tényleg szívás.
A kaja
Megérkezésünk estéjén ettük a legjobbat. Olvastam valahol, hogy oda érdemes beülni, ahol a helyiek is esznek, és itt ettek bizony. Azt is olvastam, hogy bő pénztárcával kell érkezni, mert a kaja elég borsos. Nos itt nem volt az. Legalábbis akinek a beszámolóját olvastam, egymaga fizetett egy vacsiért 22 Eurót, miközben nem evett semmi durva dolgot. Na ehhez képest mi fizettünk 50 Eurót hatunkra. És tényleg fincsi volt. Na ehhez képest napról nappra csökkent a minőség és valami furcsa oknál fogva, ezzel párhuzamosan nőtt a rá fordított összeg. A végére már egészen mérgesek lettünk. A koronát az egészre a malcesinei étteremben tették fel. Történt, hogy az " elegem van a pizzából és a tésztából" szellemében wiener snitzelt kértek a szüleim, sült kruplival. Na erre a pincér eléjük vágta a tányért egy- egy szelet rántotthússal. Szegénykéim csak szomorú arcal néztek. Annyira meglepődtek, hogy tényleg nem volt egy szavuk sem. Aztán lerakotta csávó kettejük közé egy tányér sültkrumplit. Bon Apetit. Összenéztek a szüleim. Ez meg mi a fene?!! Közös tányérbó a sült krupli????!!! Sehol semmi díszités, semmi saláta vagy paradicsom, vagy nyalom a szád..... Aztán nekem is kihozták a grillezed sültemet, szintén köret nélkül. Hát úgy nézek én ki, mint egy kopasz DDkás német, hogy csak úgy magában küldöm le a fehérjét??!!! Kértem a gyerekeknek külön sültkrumplit, abból loptam. De azért ez már tényleg mindennek a teteje. Nem fehérje kúrát kértünk, hanem vacsorát. Mellesleg az étlap szerint volt hozzá köret, csak úgy tűnik kellett másnak. És persze, mint már mondtam itt fizettük a legtöbbet. Egyébként eszméletlen monoton a kínálat, Apukám már eléggé vágyakozott egy kis pörköltre, de nem volt, így maradt a spagetti bolognese.
A víz
Fogalmam sincs milyen, mert nem fürödtünk. Sűrű volt a prgram, pedig az idő megengedte volna. Minden nap volt 30 fok. Egyszer beledugtam a kezem és nagyon kellemesnek tűnt, de sajnos ennél tovább nem fejlődtem.
Az autópálya
borzalmas. Sok esetben 4 sáv és mind dugig. Népszokás úgy hagyni az indexet, hátha kell még aznap.... de azért jó tempót lehet rajta menni.
Én
Köszönöm jól vagyok. És ti?
A gyerekek
Ők is jól vannak, élvezték az utat, meg hogy a Papájukkal lehettek. Nagyon hiányozhatott nekik, mert Lola, ha csak egy percre szem elől tévesztette, azonnal kiáltott, hogy: Papa!!
A fagyi
Tényleg finomakat ettünk, naponta vagy négyszer. Mindig csak egy gombócot, de azzal garantáltan jól laktunk és lehetett a gyerekeket csutakolni.
Mama
Szerintem élvezte, hogy ilyen szép helyeket voltunk. A GPS-be is beleszeretett, meg Velencébe is, azt hiszem.
Péter
Kihasznált mindent, amit a Galaxy nyújthat, és a Bigét is rendesen megnyomkodta. Szerintem ő is élvezte. Mármint a férjem. Apukám is. Szinte ugyanaz, kevesebb nyomogatással.
Kimaradt valami?
A nyelv
mármint az olasz. A főiskola alatt én tanultam, sőt még középfokúm is van, igaz szakmai. Szerintem az úgy volt, hogy az mondták, engedjük át, mert borzalmas lenne még egyszer hallani meg olvasni amit ez a hölgyike produkál. Szóval ez volt tíz éve, azóta egy betűt sem beszéltem. Németül, meg ragad rám, mint a bogáncs a mindennapokban. Szóval megérkezésünkkor nem jutott eszembe semmi olaszul, hazafelé meg már németül nem tudtam. Nagyon szégyellem magam. De azért a többiek szerint nagyon ügyes voltam, mert az apartman tulajai semmi más emberi nyelven nem beszéltek. De én le tudtam követni őket és ők is engem. És ez így jó. Mellesleg a svájciak meglehetősen morcosak, mert alapból beszélnek négy nyelvet, erre a világ egy ötödiket nevez ki nemzetközi nyelvnek. Tényleg szívás.
A kaja
Megérkezésünk estéjén ettük a legjobbat. Olvastam valahol, hogy oda érdemes beülni, ahol a helyiek is esznek, és itt ettek bizony. Azt is olvastam, hogy bő pénztárcával kell érkezni, mert a kaja elég borsos. Nos itt nem volt az. Legalábbis akinek a beszámolóját olvastam, egymaga fizetett egy vacsiért 22 Eurót, miközben nem evett semmi durva dolgot. Na ehhez képest mi fizettünk 50 Eurót hatunkra. És tényleg fincsi volt. Na ehhez képest napról nappra csökkent a minőség és valami furcsa oknál fogva, ezzel párhuzamosan nőtt a rá fordított összeg. A végére már egészen mérgesek lettünk. A koronát az egészre a malcesinei étteremben tették fel. Történt, hogy az " elegem van a pizzából és a tésztából" szellemében wiener snitzelt kértek a szüleim, sült kruplival. Na erre a pincér eléjük vágta a tányért egy- egy szelet rántotthússal. Szegénykéim csak szomorú arcal néztek. Annyira meglepődtek, hogy tényleg nem volt egy szavuk sem. Aztán lerakotta csávó kettejük közé egy tányér sültkrumplit. Bon Apetit. Összenéztek a szüleim. Ez meg mi a fene?!! Közös tányérbó a sült krupli????!!! Sehol semmi díszités, semmi saláta vagy paradicsom, vagy nyalom a szád..... Aztán nekem is kihozták a grillezed sültemet, szintén köret nélkül. Hát úgy nézek én ki, mint egy kopasz DDkás német, hogy csak úgy magában küldöm le a fehérjét??!!! Kértem a gyerekeknek külön sültkrumplit, abból loptam. De azért ez már tényleg mindennek a teteje. Nem fehérje kúrát kértünk, hanem vacsorát. Mellesleg az étlap szerint volt hozzá köret, csak úgy tűnik kellett másnak. És persze, mint már mondtam itt fizettük a legtöbbet. Egyébként eszméletlen monoton a kínálat, Apukám már eléggé vágyakozott egy kis pörköltre, de nem volt, így maradt a spagetti bolognese.
A víz
Fogalmam sincs milyen, mert nem fürödtünk. Sűrű volt a prgram, pedig az idő megengedte volna. Minden nap volt 30 fok. Egyszer beledugtam a kezem és nagyon kellemesnek tűnt, de sajnos ennél tovább nem fejlődtem.
Az autópálya
borzalmas. Sok esetben 4 sáv és mind dugig. Népszokás úgy hagyni az indexet, hátha kell még aznap.... de azért jó tempót lehet rajta menni.
Én
Köszönöm jól vagyok. És ti?
A gyerekek
Ők is jól vannak, élvezték az utat, meg hogy a Papájukkal lehettek. Nagyon hiányozhatott nekik, mert Lola, ha csak egy percre szem elől tévesztette, azonnal kiáltott, hogy: Papa!!
A fagyi
Tényleg finomakat ettünk, naponta vagy négyszer. Mindig csak egy gombócot, de azzal garantáltan jól laktunk és lehetett a gyerekeket csutakolni.
Mama
Szerintem élvezte, hogy ilyen szép helyeket voltunk. A GPS-be is beleszeretett, meg Velencébe is, azt hiszem.
Péter
Kihasznált mindent, amit a Galaxy nyújthat, és a Bigét is rendesen megnyomkodta. Szerintem ő is élvezte. Mármint a férjem. Apukám is. Szinte ugyanaz, kevesebb nyomogatással.
Kimaradt valami?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése