Google és evés
Mostanában a magyar sajtóban is egyre népszerűbb azzal foglalkozni, hogy milyen az élet errefelé, lásd pl. az Index cikkét. Most már nekem is van helyi tapasztalatom (igaz csak a Google-lal kapcsolatban), úgyhogy foljogosítva érzem magam, hogy megosszam a véleményem :)
Itt Mountain View-ben napi háromszori ingyenes meleg étel van. Reggelire, ebédre és vacsorára ott vannak a helyi tájszólásban "café"-ként emlegetett evőhelyek. Zürichben sem rossz a kaja, de Mountain View egészen más - már csak a választék miatt is. 10 perces sétával 4-5 café is elérhető, és ezek között van olyan, ahol egy helyen van távol-keleti, olasz, indiai, mexikói és amerikai sarok is. Ja, és salátabár, desszert, stb. Kirándulás ide vagy oda, plusz kilókkal fogok hazamenni :)
Az egészben csapda egy kicsit, hogy a reggelinek 9.30-kor vége, a vacsora pedig 18.30-kor kezdődik - ha valaki mindegyiket igénybe szeretné venni, annak korán be kell jönnie és későn kell hazamennie. Ezenkívül ott vannak a konyhák, ahonnan bármikor be lehet szerezni a reggelihez vagy nasihoz való anyagot. Itt Mountain View-ben szerintem túlságosan az egészséges vagy annak látszó dolgokra van kihegyezve a kínálat. Néhány dolog a hűtő tartalmából: nyers répa, uborka, sajt. Van kóla is, de nagyon sok minden más is.
Az irodák között egyébként elég nagy a különbség - ott van például a Kirkland-i iroda (aki előveszi a térképet, észreveheti, hogy gyanúsan közel van Redmond). Ez azt hiszem, a harmadik legnagyobb Google iroda a világon. Nos, ott a konyhában a polcok roskadoznak a csokitól meg a csipsztől. Zürichben is van csoki - mondjuk az más kategória.
Az amerikai élelmiszeripar ugyanis nem feltétlenül a minőségről híres. Lazábbak a szabályok, így aztán elég sok "műanyag" dolog születik - és itt nem is elsősorban a kólára és társaira gondolok, hanem olyan hétköznapi dolgokra, mint a sajt vagy a csoki. Mind a kettőnél olyan érzésem van, hogy vegyipari terméket eszek. A sajt még Magyarországhoz képest is csalódás, hát még Svájchoz képest! Leginkább arra hasonlít, ami otthon hamburgerbe kerül - és körülbelül két fajta van az egész országban. A csoki is hasonló viszonyban az otthonival. Nemrég volt a hírekben (angol), hogy az amerikai csokoládégyártók szövetsége lobbizik azért, hogy olyan terméket is hívhassanak csokoládénak, amiben nincs kakaóvaj :) Ezért enyhe gyanakvással érdemes figyelni az olyan kijelentéseket az Index cikkében, hogy "százszázalékos biotermék". Hja, itt minden az, ami nem műanyag :) Ahol egy szénsavas lónyálra simán ráírják, hogy 100%-ban természetes sűrítményből készült cukor és víz hozzáadásával, ott más a viszonyítási alap :)
A Mountain View-i irodának egyébként tényleg egyetemi hangulata van. Sok a frissen végzett, akik sokáig vannak benn, de azért nem mindenki. De van más is - ma pl. élő reggae-zenekar játszott az ebédhez, miközben kint ettünk a szabadban :) De szerintem elég nagy a különbség az egyes irodák között, Zürichben ez jóval kevésbé jellemző.
A pólóknak saját szubkultúrája van. Aki ügyes, biztosan tud heti kettőt is szerezni, nekem nem sikerült. Vannak szekrények a campus-on, ahova időnként kerül egy-egy szállítmány. A szemfülesebbek webkamerát is szereltek oda, amit folyamatosan figyel egy program, és szól, ha pólógyanús helyzetet lát :) Lehet, hogy én túlságosan a munkára koncentrálok? Ha nem ezt tenném, még az alábbi dolgokkal is eltölthetném az időmet, a teljesség igénye nélkül: szakmai előadások, félkarú rablók, Wii, csocsó, masszázsszék, röplabda, úszás, edzőterem.
Ja még egy - aki az Index cikkén fellelkesülve szerencsét szeretne próbálni - manapság nem olyan könnyű az USÁ-ban engedélyhez jutni. Svájcban például sokkal könnyebb. Pont ma olvastam a hírekben, hogy a Microsoft is bejelentette (angol), hogy Vancouverben, Kanadában fog új kutatási-fejlesztési központot létrehozni, mert ott a szigorú amerikai szabályok nem jelentenek akadályt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése