Zanzásított Zürich

Minden rendes városnéző túra magában foglalja a város legismertebb nevezetességeit és híres - hírhedt látnivalóit. Már a kezdőké. Mi, mint haladó turisták, csak mentünk amerre gondoltam. Igazándiból az volt a cél, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, mert ha ők jól vannak, mi is jól vagyunk.
Úgy kezdtük, hogy bevonatoztunk a belvárosba. Kicsit sétáltunk,és előttünk termett egy templom. Mondjuk ez nem olyan nehéz ebben a városban, mivel lépten nyomon templomba ütközik az ember. Délben meg száz irányból zúgnag-gongnak a harangok. A templom előtti kis téren a gyerekek megkergették a békés galambokat, Mamáék pedig megnézték a templomot. Én őrködtem a körülöttem szaladgálók (galamb, gyerek) testi épségére. Noémivel bementünk egy kicsit a templomba is, mert egy bácsi gyönyörűen játszott az orgonán, de kijelentetette, hogy ez borzasztó hangos, úgyhogy inkább a galambok idegeit tépáztuk. Aztán elmentünk a Bellevue-re, ami egy meglehetősen szép és látványos hely. Egyrészt ott a Zürichi-tó, innen indul a Limmat folyó és a háttérben a hófödte hegyek. Mellesleg szikrázó napsütés. És igen! A fényképező otthon maradt! Mondjuk együtt: én állat!!!!
A Bellevue-nél a Knie cirkusz sátra volt felállítva. Odamentünk és kiderült, hogy csekélyke pénzügyi hozzájárulással be lehet menni, megnézni az állataikat. Természetesen bementünk. Összefoglalva: 1, életemben nem láttam még ilyen kövér malacot. Vietnami csüngőhasú, fekete malacka volt, de oly méretű tokával, hogy gyakorlatilag komoly gondot okozott neki, hogy a fejét megtartsa. A lábai meg oly rövidek, hogy éppen csak a földig értek.
2, édes, tündér iciri-piciri törpe kecskék, és azon belül is 3 gida rohangált és ugrabugrált. Ennivalók voltak. És persze nyalogatták a sót. Igen, volt nekik a kerítésre kötözve egy kis só. Kb 2 kilós tömb. Szóval inkább sok só.
3, az elefánt 50 centiről nézve még annál is hatalmasabb állat. És jó dolog az elektromos kerítés. Már ha ilyen nagy állat néz az emberre 50 centiről.
4, a teve, láma, bivaly ugyanolyan ronda 1 méterről, mint 50-ről.
5, 3 -féle póni van. Az első kb fele mérete a rendes magyar lónak. A második akkora, mint egy kisebb szamár, a harmadik, mint egy nagyobb kutya. Ez utóbbi tényleg, tényleg nagyon aranyos. Elfogadnám. Sétáltatnám az udvaron, csak azt nem tudom, hogy nevelném szobatisztaságra. És a slussz poén: van törpe csacsi is. Ha  lehet még aranyosabb!!
6, a zebrának is van póni változata, ez esetben a csíkjai eltérnek a rendes zebrától. Hogy hogyan, azt nem tudom, de arra gondolok, hogy a rendes zebra fehér alapon fekete csíkos, a törpe meg fekete alapon fehér. Vagy fordítva. Ahogy tetszik.
7, a majmocskák, semmilyen körülmények között nem nevezhetőek jól neveltnek.
8, a színes papagáj tök uncsi, a színeit leszámítva.
9, a gyerekek akár egész nap el tudták volna nézegetni a törpe kecskéket és a hatalmas malacot, de mivel a kijárat-bejárat mellett voltak, így könnyen a távozás mezejére léptettük őket.
Kis villamosozás után, újfent vonaton ültünk. Hazafelé, hogy ebédeljünk és Lola aludjon egy kicsit. Alvás után újfent nekiindultunk a világnak. Egy konkrét ponton jutottunk ki, az Ütlibergen.  Nagyot játszottunk meg huncutkodtunk. Út közben nagyon segítőkész voltam egy angol házaspárral és vagy 8 arab házaspárral. Mindenki nagyon hálás volt a segítségért. Hát hiába, tősgyökeres svájcon kívüli vagyok, csurig telve információ morzsákkal, és ezeket boldogan szórom szét.
Elég későn értünk haza, de legalább jól elfáradtunk. Helyesbítek, ha az Apja nem ül fel hozzánk a vonatra, Némi ott helyben elalszik, így viszont még este tízkor is szövegelt. Hiába no, ez a gyerek egy energiagombóc.