Jaj, úgy élvezem én a strandot....

...ottan annyira szép és jó. Csak 5 frank a beugró és a 6 év alatt ingyenes. Hoppá, nagyon előre ugrottam. Oké, a belépő tényleg 5 frank vagyis kb 750 forint és a gyerekek tényleg ingyen mehetnek 6 év alatt. De akkor most az elejére! Mosásnap. Nem tudom, ki, hogy van vele, de engem egy kicsit zavar ez az egész. Nem az, hogy csak egy nap moshatok, azt kibírom. De az, hogy valamelyik kedves szomszédomnak 2 nap nem volt elég, hogy beszedje a tiszta ruháját, az már dühít. Hogy miért? Azért, mert én sokszor éjjel 11-kor megyek le beszedni, hogy a következő mosót ne hátráltassam. Merthogy a szárítógépünk nem annyira szuper ám, szóval idő kell mire minden megszárad. Aztán jött egy meghívás: magyarok, irány délután a strand. Jó, megyünk! Lolát gyorsan megetettük, lefektettük. Nem aludt el. Bekakált. Akkor pelenkacsere, lefektetés. Megint bekakált. Ez a gyerek szórakozik velem! Végül nagy nehezen kibírta és elaludt. Ébresztettük három után, hogy még legyen időnk jó nagyot pancsolni. Mindkét gyerek nagyon szereti a vizet. ÉS sajnos nagyon hamar bekövetkezett az, amitől tartottam. Meglátott egy idegen labdát és nekiindult. Én nem tudom, hogy a gyerekekben miért van ez a szomszéd fűje mindig zöldebb effektus. Vittem magunkkal 2 labdát meg ott volt a többiek labdája. De nem, neki a vadidegen sárga labda kellett. Pedig a mieink rózsaszínűek voltak. Némivel komoly barikádot alkottunk, hogy Lola ne mehessen oda, de valahogy túljárt az eszünkön. Hogy hogy a manóba csinálta nem tudom, de mire észbe kaptam, már a sárga labdával állt a vízben. Nem kell megijedni, hatalmas medence, de max 50 centiig feltöltve. Igaz hideg, de sebaj. Szóval mire kirimánkodtam a kezéből a labdát, elúszott mellette egy kishajó. Puff neki. Kezdődik minden elölről. körülkémleltem, majd óvatosan visszalopakodtam a labdával. Akkor már Némi próbálta elszedni a hajót a kis tolvajtól. Aztán mire megértettem vele, hogy vissza kell adnunk a gazdájának, kiderült, hogy az időközben megérkezett másik magyar családé, és lehet vele nyugodtan játszani. Ilyen szerencsés fordulat után Lolát már nyilvánvalóan nem érdekelte a hajó. Elindult új préda után. A tiltott gyümölcs a legédesebb. Ráfaragott. A többi játékot hősiesen védték gazdáik. Így mégis beérte egy kis lapáttal. Némi viszont sokáig eljátszott a hajóval. A kisemberkét rajta, kinevezte hajóskapitánynak és közölte: Irány Afrika, Gombóc Artúrt kell elvinni délre! Szófogadó és ügyes volt. Egyszer sem merült a víz alá. Mire feleszméltünk fél hét lett. Úgyhogy hazakormányoztunk. Itthon derült ki, hogy egy kicsit lepirultunk. Hát ez van. Majd legközelebb jobban vigyázunk. Hogy mikor, azt nem tudom, mert most esik,mintha dézsából öntenék. Lehet, hogy odafent megirigyelték a gyerekeimet és most az égiek is hajókásat akarnak játszani. Nincs kizárva, mert olyan szél is van, hogy tutira labdát keresnek.

Megjegyzések

  1. Jó a szöveg, de kérünk képeket is! Sok-sok képet, ide bele a blogba!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Az ima ereje

A csoda maga