Éljen május elseje!

...könyörgöm, el ne kezdjetek énekelni. És a tánc sem kell. Legyen egy szimpla munkaszüneti nap. Jó. Akkor mit csináljunk? A barátaink elmentek megmászni egy 2000m magas hegyet.... de ez nekünk egy kicsit túl magas - még szötymörgős a gyerekek orra. Akkor menjünk el az Ütlibergre és sétáljunk el Adliswilig. Jól hangzik. Szép napos az idő. Na, ki emlékszik olyan május elsejére, ami ilyen idilli maradt? Na, ez itt sincs másként. A szél eldöntötte, hogy munkanapot tart. Így aztán nagyot játszottunk az Ütliberg csúcsánál lévő játszótéren. Kb másfél órán át. Úgy döntöttünk, nem gyalogolunk, mert bár a gyerekeknek vittem egy garnitúra meleg ruhát, magunknak nem sok mindent pakoltam. Hát haza vonatoztunk. Egész úton az volt a benyomásunk, hogy Lola perceken belül elalszik. Ehhez képest Némi aludt el a vonaton, míg Lola vígan mászott fel a lépcsőnkön. Háromra értünk haza, ágyba tettük a két pupákot és mi is előírás szerint viselkedtünk. Eldőltünk a tv előtt. Lehet, hogy már említettem, de remekül tudunk kidőlt fadarbot játszani. Ha valaki tud olyan színjátszócsoportot, ahol hiány van kidőlt fadarabokban, szóljon. Mert mi igazán jók vagyunk!