A magyar ovi

Technikailag már egy hónapja magyar oviba jár a Noémi. Gyakorlatilag 3 alkalommal volt, mert  itt adnak 2 hét szünetet síelni. Igaz, hó az nincs, de mindenki élvezte a szabadságot, minket leszámítva. Merthogy rendszeresen megkérdezte, hogy mikor megyünk már "magyaroviba". Hogy az elején kezdjem, fel voltam készülve, hogy majd jó sokáig fogjuk beszoktatni a Némit, hiszen heti 2 délután van csak a foglalkozás. Ehhez képest már a második alkalommal közölte, hogy nyugodtan elmehetünk a Lolival, majd menjünk érte. Legutóbb, pedig úgy értem oda érte, hogy már öltözködtek, de egyáltalán nem hiányolt.
Kapott szülinapi ajándékot a többiektől. Csináltak neki egy szép nyakláncot. Az ovo néni félve odasúgta, hogy nagyon fel volt háborodva, hogy festés helyett gyöngyfűzés a program. Nagyon szeret festeni a drága, és most a költözés okán felfedeztük a festék nélküli festést. Nagyon felhasználó és lakásbarát a dolog. Kell hozzá sima csapvíz, közepes keménységű, 1 darab nagyobb kartonlap, ecset és egy lelkes amatőr. A kartonpapír szépen elsötétül a víztől, és marha gyorsan meg is szárad, így nagy gond nincs. Legutóbb másfél óráig kitartott egy nagyobb kartonlap és 1 dl víz. És nagyon boldog volt vele. Lehet, hogy csinálni kellene vele valamit, már a Noémivel, merthogy felismerhető dolgokat rajzol és fest.
Holnap lesz a farsang az oviban, és még mindig nem döntötte el a nagylány, hogy lovag vagy sárkány szeretne-e lenni. Azt hiszem mindkettőre készülök.
Rafinált ám a kiscsaj is. Ja a Lola. Minden nap legalább 20....nem nem, 50 alkalommal mászik be az etetőszékbe, majd kiált, hogy aja!! aja!!aja!! - ez én lennék - aztán nyújtózkodik, hogy vegyem ki. Amint földet ér a lába, azonnal mászik vissza, hogy megint csak kiabáljon nekem. Nem tudom, hogy a be- vagy a kimászásért csinálja. Gondolkodás nélkül nekiindul a Noémi ágyának, vagyis rakja a kis tappancsait a létrára, és húzza magát felfele. Hmmm. Tehát a nagyobbik (még most sem mer egyedül lejönni az ágyáról - ami csúcs szuper nekünk - de) nagyon tehetséges rajzoló - gondolom én- a kicsi meg egy akrobata. Nahát.. szép kis jövő elé nézünk!
Apropó.....klassz dolog a hegyen lakni, meg elég vicces lefelé menni a patakparton a boltba DE!!!! Visszafelé, hegynek fel, Noémi kitalálta, hogy feláll a testvérfellépőre és úgy toljam őket fel. A hátam mögött valószínű nem a csöpögő esőn nevetett olyan nagyon egy fiatal pár. Szerintem embert így felmenni a hegyre még nem láttak. Persze amint felértünk, Noémi azonnal leszált a fellépőről, és szépen gyalogolt mellettem!! A kis piszok!! Remegett a lábam, úgy elfáradtam.
...ja a testvérfellépő.....gondoltuk, nem lenne rossz, persze Noémi bírja a kiképzést, de nagyobb túrákat tervezek a gyerekekkel, mint eddig - értsd úgy nem akarok kocsival járni - és nem lenne rossz, ha nem kézbe kéne cipelnem, ha elfárad. Ez egy klassz dolog, rá kell kötni a babacsocsóra, van 2 nagy jól forgó kereke, és szépen gurul a babakocsi után. Csak én robbanok le, hegynek fel, két egymással huncutkodó gyerekkel, miközben Noémi lelkesen kiabálja, hogy gyí anya, gyí!