Vasárnapok
Már két vasárnap van a hátunk mögött. A délelőti semmittevés után mindkét esetben megpróbáltunk valami izgalmasat csinálni. Ez mondjuk nagyjából sikerült is.
Az első vasárnapunkon elmentünk az állatkertbe. Sokmindent nem láttunk, mert a gyerekek egyértelmű kívánsága a tigris és a krokodil volt. Ennek ellenére sikerült néhány borzalmas pillanatot átélni. Hogy az elején kezdjem, minden napra van meghírdetett program, ami álltalában 9-kor az elefánt fürdetéssel kezdődik, majd a pingvin etetés és ehhez hasonló dolgok. Esetünkben úgy alakult, hogy miközben a krokodilt kerestük belecsöppentünk Noémivel a kígyó simogatásba. Némi nagy lekesen simogatta, de azért én úgy álltam és tartottam őt, hogy szükség esetén, akár két métert is tudjak ugrani, helyből, amolyan szöcske módjára. No nem valamiféle mérges kígyó, avagy óriás anakonda volt, csak valami szerény barna sikló féle, de akkor is.. biztos, ami biztos. Lola lekesen kiabált minden állatnak, ami színes volt és mozgott, így nála a halak voltak a nyerők. Wc-ről visszarohanás közben Noémivel még a sáskák etetését is láttuk. Hát kihagyható élmény volt, de mivel a gyerekeket minden bogár érdekli, én is végignéztem az előadást. Egyébként hihetetlen tömeg volt, alig tudtunk néha mozdulni. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek ledekkoltak a tigris előtt, fél óra elteltével sikerült őket kirobbantani. Persze ez idő alatt a tigris előadta teljes repertoárját, evett, ivott, kakált....
Második vasárnapunk hasonló eljárással készült, de az állatkert helyett melegvizes pancsolás volt. Elmentünk Zurzach-ba strandolni. Jót pancsoltak a gyerekek a 37 - 38 fokos víben. Van néhány svájci szokás ami nekünk furcsa, de valójában csak a megszokás miatt. Például, a fűrdő honlapján kifejezetten írták, hogy 0 éves kortól várják a gyerekeket, ehhez képest nem volt pancsoló. Igaz nagyon élvezték a nagy vízben fürdőzést, és mi sem aggódtuk magunkat őszesre.
Aztán, sehol nem látunk biztonsági őrt, sem a boltnál, sem a postán, sem a banknál....
Ha csak a zebra felé fordítom a babakocsit, azonnal megállnak az autók.
Az utakon 80-as táblánál, 80-nal haladva, senki sem ellőzött meg minket, szépen jöttek mögöttünk.
Lehet, hogy egy másik bolygóra tévedtünk?
Az első vasárnapunkon elmentünk az állatkertbe. Sokmindent nem láttunk, mert a gyerekek egyértelmű kívánsága a tigris és a krokodil volt. Ennek ellenére sikerült néhány borzalmas pillanatot átélni. Hogy az elején kezdjem, minden napra van meghírdetett program, ami álltalában 9-kor az elefánt fürdetéssel kezdődik, majd a pingvin etetés és ehhez hasonló dolgok. Esetünkben úgy alakult, hogy miközben a krokodilt kerestük belecsöppentünk Noémivel a kígyó simogatásba. Némi nagy lekesen simogatta, de azért én úgy álltam és tartottam őt, hogy szükség esetén, akár két métert is tudjak ugrani, helyből, amolyan szöcske módjára. No nem valamiféle mérges kígyó, avagy óriás anakonda volt, csak valami szerény barna sikló féle, de akkor is.. biztos, ami biztos. Lola lekesen kiabált minden állatnak, ami színes volt és mozgott, így nála a halak voltak a nyerők. Wc-ről visszarohanás közben Noémivel még a sáskák etetését is láttuk. Hát kihagyható élmény volt, de mivel a gyerekeket minden bogár érdekli, én is végignéztem az előadást. Egyébként hihetetlen tömeg volt, alig tudtunk néha mozdulni. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek ledekkoltak a tigris előtt, fél óra elteltével sikerült őket kirobbantani. Persze ez idő alatt a tigris előadta teljes repertoárját, evett, ivott, kakált....
Második vasárnapunk hasonló eljárással készült, de az állatkert helyett melegvizes pancsolás volt. Elmentünk Zurzach-ba strandolni. Jót pancsoltak a gyerekek a 37 - 38 fokos víben. Van néhány svájci szokás ami nekünk furcsa, de valójában csak a megszokás miatt. Például, a fűrdő honlapján kifejezetten írták, hogy 0 éves kortól várják a gyerekeket, ehhez képest nem volt pancsoló. Igaz nagyon élvezték a nagy vízben fürdőzést, és mi sem aggódtuk magunkat őszesre.
Aztán, sehol nem látunk biztonsági őrt, sem a boltnál, sem a postán, sem a banknál....
Ha csak a zebra felé fordítom a babakocsit, azonnal megállnak az autók.
Az utakon 80-as táblánál, 80-nal haladva, senki sem ellőzött meg minket, szépen jöttek mögöttünk.
Lehet, hogy egy másik bolygóra tévedtünk?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése