Dornbachok Kalandjai Svájcban

Kedves Naplóm! A mai nap rohadt nagyon fárasztóra sikeredett. Tudom, tudom, három gyerek mellett a napok igazán fárasztóak tudnak lenni, de valójában nem. A három gyerek nagyszerűen eljátszik magában együtt, és még csak a játékokon sem vesznek össze. Olyan sűrűn. Már korábban elhatároztam, hogy ma tárkonyos ragulevest főzök, amihez persze Péternek kötelezően lángost kell sütnöm. Megemlítettem ezt tegnap a Wiebkének, aki örömében nagyot kiáltott: Bécsben is van lángos! Ez ugyanaz? Azt szeretjük nagyon, csak túl sok fokhagymás olajat tesznek rá.... Nos ezen lelkes mondaton felbuzdulva úgy döntöttem, hogy majd akkor szólok nekik, és adok és megtanítom lángost sütni. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha időközben nem szól nekem a Christina, Philipp anyukája, hogy lenne-e kedvünk hozzájuk csatlakozni egy grillezés vagy egy Uetliberg megmászás elejéig? Mivel főzni már főztem, hát megbeszéltük, hogy fél háromra átmegyünk hozzájuk Stallikonba, és a lakásuktól együtt felgyalogolunk a csúcs...

Tegnap este lefekvés után pánikszerűen kipattantam az ágyból és a nappaliba rongyoltam a telefonomért. Gondosan közepesen hangosra állítottam a hangerőt és a fejem mellé tettem, hogy meghalljam, he mennem kell. Mert így fekszem le, már vagy öt hete minden nap. Ha mennem kell, hát megyek. Én vagyok ugyanis a bébiszitter, ha a Zsuzsiban ideiglenesen lakó kislány felmondaná az albérletet. Az inger, hogy ébreszthető legyek oly nagy, hogy a gyermek hétfői megszületése sem volt képes ezt törölni. Megszületett, igen. Tudom kis lépés lenne ez nekem, de mégsem tudok leállni........ A gyerekeknek elkezdődött péntekenként a lovaglás. Noéminek annyira tetszik, hogy ma konkrétan könyörgőre kellett fognom, hogy hazajöjjön velem, annyira az istállóban akart maradni. Érvelt is: A lovak is itt laknak! Ami igaz, de mégsem ugyanaz, mert példának okáért nem szoktak fürdeni és esti mesét sem néznek. Mellesleg, -vettem elő zsebemből a korábbi tapasztalatok miatt odakészített mazsolát-, mazsolát sem csemegéz...

Mivel a boldog apa rettenetesen boldog és kimerült, elfelejtette ledokumentálni az eseményeket, így én sem merem komolyabban. Legyen egyenlőre elég annyi, hogy 4155g, mondjuk 56 centi és ránézésre már akkora mint egy kéthónapos csecsemő. És rettenetesen édes!!!!! Fruzsi, csak hogy tisztázzuk a félreértéseket. :) Ja és mindez tegnap délben volt, csak nagy itt a hajtás...........

Az az idilli állapot van itten, hogy Apa a melóban, Noémi az oviban, Loli a fotelban, Kingi még az ágyban, Máté a kanapén és Zsuzsi a kórházban van. Ja a mosásnapot ki is hagytam........ szóval a szennyes a mosókonyhában. Fél hét óta itt izgulunk és szorítjuk kezünket a Zsuzsinak........ Majd szólok, ha van van valami.........