Dornbachok Kalandjai Svájcban

Szöveg helyett álljon itt egy videó, azt hiszem, már tartoztam vele:

Az ember azt mondta, két tányér között, hogy a bablevesemért vett el. Pedig akkor még nem is főztem neki. Khmmm, ugye  a következmények khmmm... ugye.... de néha be lehet vállalni, leginkább nyáridőben, mikor egyébként is nyitott ablaknál alszunk.... ja és nincs velünk kiskorú sem. Na és ez most jött el. Konkrétabban szerdán. Úgy indított, hogy bekapott két tányérral bemelegítésnek. Aztán megette a gyerekek maradékát - valójában, ők meg sem kóstolták - majd gyomortisztító célzattal megette a negyedik tányérral is. Majd rám nézett és azt mondta: 'Ugye nem baj, ha most még nem kérek palacsintát?' Hát mit mondhattam volna? 'Természetesen vérig vagyok sértve, hogy egész nap neked főzők, aztán bele se dugod az orrod!' Maciszemekkel rámnézett, aztán betolt egy fél nutellásat. Pedig tényleg csak poénkodtam, de ez az ember engem rendszeresen komolyan vesz. Akkor is, amikor azt mondtam neki, hogy a Tágra Zárt Szemek szerepel a 1o legrosszabb film között, de én még nem láttam, me...

...de lehet, hogy csak egy. Bár, ha jobban belegondolok a 12 centis sziámi akármiből és a harcsabajuszú 1o centisből kijön egy ember adagja, az aprójószágokból meg a másiké. Persze csak viccelek, a fene se vesződne ilyen törpe jószágok megfőzésével, csupán jelentem, itt vannak, megvannak és még a terv is bevált. A gazdi úgy adta ide őket, hogy minden este, lefekvés előtt adjunk nekik annyi kaját, amit 5 perc alatt megesznek. Mondjuk ez akkora mennyiség ekkora seregnek, mintha megsóznánk egy tányér levest, de én azt mondtam, na csakazértse. Itt nem lesz ám este zabálás. Délben esztek, hogy a nagylány kicsit tempósabban libbenjen haza, mert az ő dolga lett a jószágok intézése. Noémi hétfőn 1o perc alatt hazaért, ami rekord és azzal jött be az ajtón, hogy Nagyon éhesek már???? Hát persze. Így nagy lelkesen ketten megetették őket. Kicsi kő is hullott a remek tervbe, monthatnám volt kis aquaplaning Jázmin fedőnév alatt. A kiscsaj Noémi csoporttársa az oviban és azon túl, hogy simán megellőz...

Hát ez a nap is felvirradt. Már a szombatra gondolok. Kis lépés volt ez az emberiségnek, de meglehetősen nagy nekünk. Azzal kezdtük, hogy összeírtam a bevásárlólistát, amiben az volt az igazi kihívás, hogy már előző este házhozrendeltem mindent a Cooptól. És itt volt a hiba. Mert a Migrosban matrica mánia van. Mindkét gyerekünknek van gyűjtőalbuma, és ők igazándiból tök jól ellennének nélküle is, de apa totál be van tőle állva. Van már sokmindenkivel megosztott excell - bocsi- online google táblázatunk..........párdon..zata a meglévő matricákról, a hiányzókról, a felelslegesről, és úgy egyálatlán, lehet folyton a táblázattal szöszölni. És az csak úgy az igazi, ha naponta van új adag matrica, ami egész nehéz, ha én a coopban vásárolok. Ráadásul minden szükségeset megvettem, és így marhára nem kellett semmi. És ami még rosszabb, húsz frankonként adnak egy csomag matricát .......... hát fel lett adva a lecke. Azért nagy nehezen összeírtam pár dolgot, de a végén csak 37,95 lett, még jó hog...

Nagy májerek vagyunk meg kell mondjam. Példának okáért senki nem kezeli úgy a GPS-t mint én. Ugyanis mikor elindultunk teljes pereputtyal Domasoba (már ugye itt voltunk tavaly egyszer) a GPS-nek beadtam a koordinátákat, miszerint a változatosság kedvéért a Majola-Julien (Maloja-Julien, a szerk.) hágón akarunk átkelni, majd pont a letérő előtti benzinkutat választottuk ki pisilő-szopizó helynek, így aztán mire bebootolt megint, mi már rég túlmentünk a lehajtón, és egy 3 kilóméteres alagútban tekerünk, és persze elvesztette a műholdját is - micsoda bénaság - így aztán mindenki ráeszmélt, hogy akkor ebből már megint a Splüngenpass lesz (Na, Apa, milyen vagyok? Szerintem jól írtam :) ). És igen. Láttunk nagyon tuti másfélméteres hóoszlopot is, és még a gyerekeknek is mondtam, hogy "nézzétek másfélméteres hóoszlop!" Mire Apa helyrerakott: az autónk két méter magas, a hó meg jóval a kocsi fölé ér..........ne anyától tanuljátok meg a mértékegységeket gyerekek! Nem tudom, de ezen a h...

Szorgos kishangya lévén, nagy bőszen porszívóztam, amikor is csöngettek. Én is meglepődtem, hogy meghallottam, hát még a csöngető. Be se akart jönni, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja a ház előtt azt a cuki kis csomagot, amit hozott. Naná, hogy az epekedve várt csilli-villi laptopom érkezett meg. Nem mertem hozzáérni Péter hazaérkezéséig. Valahogy ez kettesben jobb érzés. És most itt ülök a Tégla gépénél a hős billentyűbetyár pedig installál. Ha három napon belül nem lesz új bejegyzés, tudjátok, hogy éhségsztájkba kezdtem a birtokjogom megszerzéséért. :)))))

A mai napon összeért a svájci Gotthard bázis alagút egyik szárnya. Az alagút az Alpokat észak-déli irányban átszelő vasúti vonal része lesz. Várható 2018-as megnyitásakor a 57 km-es hosszával a világ leghosszabb alagútja lesz. A menetidő a mostani, "magashegyi" Gotthard alagúton át 3 és fél órás menetidőhöz képest egy órával lesz rövidebb. Éljen!

Kedves Olvasóink! Korábbi lapszámunkban helytelenül írtuk, hogy a "laptopja végképp bemondta az unalmast". A pontatlan megfogalmazás azt a téves képzetet generálhatta, hogy eme gép-lepusztulás, holmi véletlen műve lett volna. Pedig nagyon is van felelőse. Ugyanis volt mersze megkérdezni: "Drágám, már 3 éves a géped, van valami baja?" Én meg kifejeztem abbéli érzéseimet, hogy bár bimbóz van rajta, ami néha önálló akarattal bír, és a hangszórói pont a legkritikusabb programok (skype, media player) alatt gyakorlatilag hangya hangerőn mennek, azért én szeretem, és mint NŐ érzelmi kötődéssel bírok eme tárgy iránt. Másnap a gép ünnepélyes keretek között, előbb villogó aksi és töltéskijelzéssel, majd a teljes táp ellátás megszakításával, jobblétre szenderült. Mindez természetesen a Domaso-ba indulás délutánján történt, így hallgattam róla bőszen, nehogy még indulás előtt nekiessen a hős és rendíthetetlen csavarhúzós katona. Egyébként az esemény hazaérkezésünk másnapján elő...

Történt, hogy a párom laptopja végképp bemondta az unalmast. Konkrétan nem hajlandó megemészteni a tápegységből érkező 19 voltos feszültséget, így az üzemidőt erősen behatárolja az aksi, ami újkorában sem tudott többet 45 percnél. Így aztán gondoltam, megérdemel egy szép új csili-vili laptopot. Mivel sürgősen kellett a dolog (mondtam már, hogy a feleségemről van szó?), múlt héten meg is rendeltem. Persze az ideális az lett volna, ha azon nyomban megkaphatjuk a boltból, de mivel céges kedvezményt is igénybe akartunk venni, ezért muszáj volt rendelni. Szerencsére. Történt ugyanis, hogy az Apple tegnap frissítette laptop kínálatát, amit a fene sem várt, legalábbis én nem. Nem elég, hogy jobb, de még olcsóbb is, szóval ma visszanézve enyhén szólva pénzkidobásnak tűnt a már kifizetett, de még meg nem kapott régi. Eddig a történet még rosszul is végződhetett volna. De az abszolút pesszimista énem megint kapott egy nagy pofont: ma jött az emil, hogy bár a régit rendeltük, az újat kapjuk. És ú...