Mizériák
Családunkba beütött a mennykő, evési mizéria formájában. Konkrétan mindenkinek van valami heppje manapság, és egyik rosszabb, mint a másik. Én vagyok a gyenge jellem, mert én csak diétázom, ellenben a család többi tagja igazi keménymag. Konkrétan a Lola a legkeményebb. Az egyik este nem szimpatizált a feltálalt vacsival, így gyorsan lenyomott egy Nutellás kenyeret SAVANYÚ UBIVAL. Egy harapás nutellás kenyér, egy harapás ubi. Fincsi mi?! Van egy gusztusa. Konkrétan emlékszem, hogy ideköltözésünkkor Évi már kezdte elveszíteni minden türelmét, mert a fia, nem nagyon volt hajlandó enni. Aztán átszellemült arccal közölte a kissrác 5. szülinapjának másnapján, hogy nem tudja mi van, de a gyerek konkrétan zabál. Hát lehet hogy ez egy ilyen életkori miafene, de Noéminél is ez van. Áthívtuk vendégségbe a német szomszédainkat, minek örömére fokhagymakrém levest és wok husit csináltam, tzatzikivel. Nos, Némi megevett 3 tányér levest, aztán husit irdatlan mennyiségű hagymával (rizs, répa és cukkin...