Béka szalonna

A Kingi a konyha főkuktája. A szakácstól függetlenül, vagyis nem kimondottan egy személynek segédkezik (most persze rólam van szó), hanem, ha bármilyen főzési tevékenység kezdődik a konyhában, kiabálva, hogy "én segítek, én jöjök!!" fut oda és kéredzkedik fel a pultra. Egyébként nagy segítség, mert hatékony hagymapucoló, krumpliadogató és fűszerező. Mondjuk ez utóbbiból már volt probléma, de végülis kit zavar az, ha kicsit több a majoranna a májon?

Ma is együtt főztünk. Baconbe tekert csirkemáj, majorannás-hagymakarikás krumplival, serpenyőben sütve. Na meg persze húsleves a Lolinak. A kiskukta lelkesen segít. A répapucolóval már pucolja a répát, majd a megmosott zöldségeket óvatosan a vízbe teszi. A szemesborsot is adagolja (kicsit sok lett, de sebaj), majd figyelme a máj felé fordul. Ekkor én már a baconbe tekergetem a májdarabokat. Rámutat a májra és kérdi:

- Ez mi ez?         Én: ez a csirkemáj, most betekerjük a baconszalonnába.

- Békaszalonnába? Én: nem édesem, nem béka, békön. Látod, szép husis-csíkos, füztölt szalonna.

- Nem, ez békaszalonna. Én: okés, milyen a béka?

- Zöld. Én: ez itt zöld?

- Nem. Én: akkor lehet, hogy békön, nem pedig béka?

Néz rám nagy szemkkel, mjd nézi a szalonnát. Fejét félrebillenti és határozottan így szól.

- Pedig szerintem ez itt egy békaszalonna!