Oh, oh, ooooooooó
Egynémely olvasóm, vagyis reménybeli olvasóm jogos és hangos, vagyis vastag betűvel szedett felháborodásán megszégyenelve, összekaparom magam, mint Apám kertjében a vakond és feltúrom emlékeimet ama bizonyos már eltelt nyárról, lebonyolított költözésről, átadott lakásról és mindarról, amit a Kingi talányosan csak Oh, oh, oooooooooooó -val jellemez, de azt nagy és kidülledt kerek szemekkel. Volt itt egyszer egy nyár. Ma már, a széditő 12 fokban el sem hisszük, de egyszer csak hajnalban felkeltünk (tényleg hajnalban) és jó tempóban, az M0-ás elején rendőr által megállítva végülis elértünk haza. Otthon jó volt. Péter dolgozott, így a nagyszülők maximális kihasználtságot igényelhettek és kaphattak a gyerekseregből. Olyan nagyon nem sűrítettük be magunkat programilag, mert egyrészt Péter tényleg dolgozott, másrészt most olyasmikre helyeztük a hangsúlyt, ami eddig nagyon elmaradt, így meghívtuk kerti-partyzni a szomszédainkat, akik eddigi ittlétünkön minket csak kocsiba be- vagy kiszállás kö...
