Meglepetééééééééés

Volt itt egy nagyon meleg vasárnap. Ezen a nagyon meleg vasárnapon jóóóól megleptük az én picikének éppen nem mondható, de annál kedvesebb férjecskémet. Történt ugyanis, hogy derülét égből harmincötéves lett. Ez azért is volt rettenetesen meglepő, mert egészen szerdáig nem is tudtam róla, vagyis tudtam, csak nem sejtettem. Így aztán, mikor szerdán eme felismerés letaglózott, izibe írtam az összes svájci magyar ismerősünknek, akik szerény lakhelyünk közelében élnek, hogy mi lenne, ha egy meglepetésbuliban vennének részt. Végül a rapid szervezésnek köszönhetően öt lelkes család is akadt.

A terv az volt, hogy lemegyünk a Türlersee-re grillezni. Csakhogy, én nem tudok elvinni csak annyi ételt-italt (na jó, sütni való kolbászból jó sokat) amennyi a mi családunnak kell, mert az mégis hogy nézne már ki, hogy "drágám, dobbd be még a kocsiba azt a tíz sört, meg két dinnyét! - De édesem, ki fogja mindezt megenni?! Szóval előtte nap szépen megkapták a szomszédok az utasításokat. Volt, aki a sört hűtötte, voltaki a dinnyét és volt aki a salátával készült.

Szombaton a várandós szomszédasszonyom nagy ravaszul kitalálta, hogy menjenek el a férjeink gyerekbútort hazahozni, és ha már elmennek, még rendes boltba is küldjük őket, hogy jó későn jöjjenek vissza. Amint kiléptek az ajtón nekiláttam tortát sütni. Először megsütöttem egy tejszínes, szív alakú tortát saját felhasználásra, aztán meg agy nagyon-nagy lúdlábat a bulira. A Lolival fehércsokiból APA 35 feliratot is gyártottunk, és mivel elfelejtettem marcibán díszítést venni a boltban, a gyerekekkel az itthon lévő marcipán gyümölcsökből formáztunk virágot. Egész jó lett. Sajnos a fiuk húsz perccel hamarabb hazaértek és nem lettem kész, de szerencsére kiégett az autón a tompított, így határozottan kiküldtem, hogy cserélje ki, mert mi van, ha bármi okból sötétben kell majd vezetni. Ne halogassa! Így szegénykém kivonult, én meg vadászlopakodásban átsettenkedtem a szomszédhoz befejezni az alkotást. Ott tartottam a nagy tortát egyrészt, mert nekik volt hely a hűtőben, másrészt meg mert nekem nem volt hely a hűtőmben.

Szóval lementünk a tópartra, még találtunk helyet fa alatt-grillező mellett, és szépen lecuccoltunk. Aztán lassan érkeztek a többiek. Meggrilleztünk mindent, szépen megterítettünk, majd egyszercsak előkerült a torta is. Hát akkor leesett neki is, hogy mi van. Egyébként ám  a szivecske tortával ébresztettük, meg természetesen kapott legót is.

Közben, ha éppen nincs majdnem-elfelejtett szülinap, akkor vidáman telnek napjaink. Mostanában kisütött a nap, annyira, hogy kánikula is van, ami egész hihetetlen. Például kezd kiégni a fű!!!

Kingi nagyon sokat beszél. Persze a legtöbbet az autókról. Már nem egyszer fordult az elő, hogy felkapta az AutoBild magazint, az apjához vágta és közölte, hogy csüccs, és bizony végig kellett vele lapozni. Aztán olyan is volt nem egyszer, hogy a garázsban negyedórát tartott, míg be tudtam ültetni a Galaxyba, mert előtte az öszes autót végigtapogatta és mindegyikről elmondta, amit tudni érdemes: Authó, meg a kerekére mutatva, hogy autóóóó, meg a lámpára mutatva, hogy AAAAutó. Egy autóbuzi lesz, komolyan mondom.

Lolival nagy barátok. A múltkor például versenyt ettek. Aki látta az Oroszlánkirály hármat, az biztos emlékszik a jelenetre, amikor Timon és Szimba versenyt esznek. Persze csigát, mert az  leggusztustalanabb. Na az én két kis gyerekem is megcsinálta ezt. Pörköltszaftos tésztával. A Kingi már csk pislogni bírt, de ha Loli bekapott még egy falatott, akkor ő is.  Csak a zenei aláfestés hiányzott egy kicsit. :)

Noémi vágja a centiket. helyesebben strigulákat húz az ágyán, hogy hány napot kell még oviba járnia. Néha kettőt is áthúz, ezért néha még húz egy párat a végére, így az eredeti nagyjából negyven strigulából már vagy hatvan van, de szerencsére több van áthúzva.

Továbbra is járnak péntekenként lovagolni és nagyon szeretik. A Kingi is. Ő leginkább a Nabucco-t. Nabucco az istálló legnagyobb lova. Elismerem, hogy gyönyőrű. Ha Kingi odamegy, lehajtja fejét és megszagolgatja a kis betolakodót, amire a Kis betolakodó megrángatja a szája körüli szőrszálakat, amire Nabucco csak a fejét rázza. Ekkor a Kis betolakodó, megpróbálja elcsípni a ló nyelvét, aki nem hagyja magát és megnyalja, ráprüsszög vagy csak felemeli a fejét. Ekkor dönt úgy általában a Kis betolakodó, hogy bemászik a karámba és ekkor döntök én úgy, hogy elég volt a betolakodásból, na és ennek lesz a vége a nagy ordítás. Rendszeresen üvöltve jövünk ki az istállóból, és két üvöltés közben Kingi kiáltja, hogy "Lovasssssssska, llllóóóóóó, fffffffaaffffffffa" mert a sírástól már nem tudja mondani, hogy lovacska. Azóta már többször voltak a négylábú állatok (szarvas, tehén, ló) ffafffák.

Voltunk a Rudolf Steiner Schuleban ünnepségen is. Eredetileg nem akartam menni, de pénteken elkapott a Loli ovinénije, hogy na, akkor mit is fogok én vinni...... így menni kellett. Az volt előre megmondva  - csak ez nekem nem jött át, Péteren megakadt az infó :) - hogy mindenki készítsen egy madarat a gyereknek, és hozza majd magával. Én is megcsináltam, azonnal hármat is, mert egyet a schulénak, egyet Lolinak meg egyet Noéminek, igaz ő megvarta a sajátját. Aztán elküldtem a gyerekkel, de közölték, hogy szép, majd szombaton hozzuk magunkal. Oh. Így aztán elmentünk. Gyümölcsöt is vittünk. Volt körtánc meg rengeteg barkácsolás. Noémi rettenetesen élvezte, gyakorlatilag az egész időt végigbarkácsolta. Készített: bőrszütyőkét, pillangókat, tűzgolyót, horgászott süti-halakat, és készített filcből virágot. Loli is benne volt sok mindenben, de nem volt olyan lelkes, mint a nagylány. Kingi egész addig jól érezte magát, míg talált egy labdát. Mikor vissza kellett adni szerencsére jöttek a kaják, aztán meg ment, amerre látott, apa nem kis bánatára. Mint kiderült, ez a Fest der Elemente, a Szent Ivánéjji ünnepség, amikor a finnek ájultra isszák magukat (mikor nem?) így gyorsan hazamentünk, hogy Péter is igyon egy sört. Persze ettől egyikünk sem ájult el.

Lolival voltunk a svájci oviban ismerkedő délutánon. Nagyon büszke volt magára mikor megkapta a fényvisszaverő pántját, egész délután abban parádézott, még homokozni is azzal akart. Mármint lapát helyett használta. Alig tudtam leállítani.

Nagy véletlen is történt. Lucasék, a szembe házban lakó ordító kisfiú, nem jöttek el az ovidélutánra, ezért megkértek az óvónénik, hogy beszéljek velük. Nem voltak otthon, de az egyik délelőtt látom jönni az Apukát. Megállítottam, elmondtam mi van. Ő is. Hogy költöznek Hollandiába. Na, ettől szívgörcsöt kaptam, mert az ő lakásuk volt a mi álomlakásunk, mert a konyhája és a fürdőszobák jóval nagyobbak, mint a mieink. Azonnal bekapcsoltuk a gépezetet és most várjuk a választ, hogy a miénk lehet-e a lakás. Légyszi légyszi drukkoljatok, mert KÖLTÖNI SZERETNÉNK!!! De csak öt méterre :)