Már látom magam előtt, hogy Édes Jó Anyám két kezébe temeti állát, közben jobbra-balra billenti fejét, és halkan maga elé suttogja: Édes gyermekem, miért csinálod ezt magaddal!!! De csak azért, mert ő már tudja a címből, hogy mi következik. Azt történt ugyanis, hogy egy orvossal lezajlott érdekes hangvételű beszélgetés, majd egy nehezen álombahajló éjszaka után úgy döntöttem, hogy vegán életmódra váltok. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a hús és hústermékeken kívül tojást és tejet sem fogyasztok ezentúl. Péter elfogadta döntésemet, még ott az ágyban, persze taktikus volt a hely és idő, mert mit vont volna az maga után, ha azt mondja: na de minek?!... csak annyit kért tőlem, hogy ezt ne azonnal indítsam, hanem éljük meg a maga sonkás, kolbászos, zsíros valójában otthon a Húsvétot, és majd itthon a magunk kis csendességében...nem hiányzik sem az ő sem az én anyukámnak, hogy azzal toppanjunk haza a nagy feltámadásra, hogy én meg nem eszem meg, amit főztek. És igen, ennek keretén belül volt...
A külföldön élő magyarok legtöbbjének naaagy-naaaaaagy bánata, hogy túrót nem lehet kapni. Nagyjából sehol. Így a túrós csusza vacsora elég korlátozottan érhető el. Vannak a csempész típusok, akik halálmegvető bátorsággal csempésznek át tejtermékeket mindenféle határokon, és vannak a beletörődők, akik elfogadják sorsukat. Vagyok én, a tejfehérje allegiás, akit nem különösebben érint a téma, meg van a jóanyám, aki igazi cserfes vidéki asszonyság, és akit ez nem különösebben izgat, ezért hirtelen felindulásból túrót csinált most nekünk. Gondoltam, ha más nem-allergiás esetleg érdekelt, leírom, hogyan készült: Először is kell 3 liter magas oktánszámú tej. (tudom én, hogy ezt a benzinre mondják, de olyan snassz, hogy jó zsíros tej.) Mifelénk ez azt jelenti, hogy 3,5%-es. Megjegyzem bármilyenből lehet, csak a mennyiség fog változni. Tehát fogjuk a dobozos tejet, levágjuk a doboz tetejét és egy laza mozdulattal a radiátorra helyezzük. Zacskós tej esetében keresünk valamit, amiben a műve...
Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni. Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése