Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni. Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...
Az alábbi levelet a Testvéremnek és Édesanyának szántam, ám sokan reklamáltak, hogy nem írok mostanában, ezért gondoltam, megosztom: Sziasztok, Már kétszer nem sikerült jól a Juci féle meggyes süti. Fogalmam sem volt, mi a fene baj van, mindent úgy csináltam, ahogy leírtam. Aztán eszembe jutott, hogy a tesóm tepsije jóval kisebb, mint az enyém. Lehet az van, hogy a légisességéhez megfelelő magasság is kell... na fogtam magam, és a barátoktól kapott egy kiló meglehetősen savanyú szilvát felkockáztam és beszórtam fahéjjal, de nem szórtam rá cukrot. Mert azt minek. Megkevertem a masszát, egy kb akkora méretű tepsibe tettem, mint a tesómé, jól megtömtem a szilvával, majd kimentem falevelet söprögetni. Majd rájöttem, hogy meg kellene nyesni a szomorúfűzet is. Aztán gereblyéztem. Aztán megszomjaztam. A házba lépve nagyon kellemes illat fogadott........... nahát, Noémi süt valamit??? Majd rá kellett jönnöm, hogy ÉN sütök!!! Kikaptam a tepsit és pont, de pont a legjobb pillanatban. Még ne...
Kedves hallgatóink - kik saját hangjukon kénytelenek bennünket hallgatni - tisztelt közönségünk, valamint rég elfeledettnek hitt barátaink! A Dornbach Dokumentum stáb örömmel adja át szemelvényeit a télről. Kérjük fogadják szeretettel! Amikor a rózsaszín ködben elhangzott, hogy szeretett kis házikónkkal kapcsolatos minden feladat bennünket terhel, még nem láttuk a valóság rettenetes hólapátját. Sőt! Örültünk, hogy végre nem kell mindennel a házmesterre várni, majd mi mindent megoldunk. Eme büszkeséggel felturbóztatott ál-merészséggel vágtunk neki a szépen beköszöntő télnek. Lehetett volna olvasni a baljós jelekből, mint az októberben leesett 10 centiből, de mi vakok voltunk. És reménykedtünk, igen, balga módon reménykedtünk egy jó sízezonban, meg hogy szép, FEHÉR telünk lesz. Na, fehérségből nem volt hiány. Meg sem tudom számolni azon reggelek sokaságát, mikor az óra jelzés után Péter kedvetlenül elhúzza a rolót a tetőtéri ablakunkon, elborzadva látja, hogy nem lát ki és vonul le ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése