Heti beszámoló

Üdv Mindenkinek a felhők alól! Gondoltam, hűséges olvasóinkat nem hagyom ma sem esti szórakozás nélkül, szóval, íme a heti eseménysor:

Hétfő délben lelkesen vártuk Lolival szokott helyünkön a nagylányt. Nemsokára meg is láttuk szökdécselve közeledő alakját, majd mikor közelebb ért láttuk, hogy valami óriási szatyrot cipel. Ez meg mi a manó kérdésükre elmondta, hogy ma volt náluk a rendőr bácsi és a biztonságos közlekedésről tanultak. Ja, és a szatyrot kapták ajándékba. Szerencsére nem üresen. Volt benne összesen 2 méter közlekedéssel kapcsolatos színező meg ceruza és még egy pár olvasni való a szülőknek. Na mondom ez jó. Még nem éreztem az e mögött rejlő csapdát. Hogy úgy mondjam a feketeleves másnap következett, amikor is közölte, hogy Ő már olyan nagylány, hogy most mi maradjunk le mögötte, mert egyedül akar hazamenni. Ebből végül is előtte menés lett, mert a Lolit nem lehetett rávenni a lemaradásra. Ebből már sejteni lehetett volna a következő lépést, de akartam olyan naiv lenni, hogy áááá, ez úgyse lesz. Aztán meg nesze neked. Szerdán már azzal kezdte reggel, hogy NE menjünk elé. Sikerült, így-úgy meggyőzni, hogy Lolinak jobb lenne, ha inkább az alagút felénk eső végénél várnánk. Megnyugodna tőle. Nyilván Loli nyugodna meg tőle. De édes volt és mindezt elhitte. Így aztán izgatottan vártuk, majd nemsokára meghallottuk, hogy énekelve közeledik. Hihetetlen jókedvvel jön haza minden nap. Nem biztos, hogy tisztában van vele, hogy minden amit az alagút elején hangosan kimond, azt mi tökéletesen halljuk az alagút végén. Szökdécsel, mint piroska, nyakában a fényvisszaverő mellény, hátán a hátizsák és énekel: Sommer vogeli, rot und blau.....a többit persze nem értjük, mert rohamosan fejlődő némettudása már lehagyta az enyémet. Péter még talán megérti néha. De az sem biztos.

Aztán egyszer csak kiderül. Az egyik fülbevalója világgá ment. Feltúrtam a lakást. Semmi. Így, először, mióta oviba jár, elhatároztam, hogy bemegyek vele az oviba. Így is lett a végén, de csak úgy, hogy át kellett verekednem magam az óvónénin. Ugyanis komolyan gondolják, hogy jobb az a gyerekeknek, ha felnőtt nem segít nekik semmiben. Így nem is akart beengedni az oviba. Szerencsére sikerül még idejében elmagyaráznom neki, hogy miért is akarok oda menni, ahol semmi keresnivalóm nincs. Nem lett meg, de megígérték, hogy szétnéznek bent az oviban is, mert engedélyem csak az öltözőig terjedt. Mire hazaértem telefonáltak, hogy megtalálták. Svájci alapossággal beleragasztották celluxszal egy A4 lapra, majd megformázták borítéknak és betették Noémi táskájába. Csak a nagylány felejtette el megmondani, hogy nála van. De sebaj.

Pénteken az ovi után szokásos Subway szendvicsezés következett. És láss csodát! Beérett több hónapos megfeszített nemtörődömségünk. Vagyis: nem nagyon érdekelt minket, hogy Loli nem akarja megenni a szendvicset, azért vettünk neki. És most, megette. Egy picike falatot hagyott meg. Apa el is keskenyedett egy kicsit, mert magának csak egy fél szendvicset vett, gondolván úgyis lesz maradék.... hát pórul járt.

Jaj, egy fontos hír: Elbúcsúztunk a pelenkától. Teljesen. Eredetileg nem akartam még, de az egyik este Apa elfelejtett Lolira pelust adni - meg is lett az eredménye - de ha már így történt, akkor induljunk neki! Az első este még nem értette, második este sem, de a harmadikon már rájött, hogy mi folyik itt. Azóta nem volt semmi, vagyis egy hete szárazon fekszik és kel, és napközben sem kell átöltöztetni. Nem tudom, hogy miért. Napközben eddig legalább 2X-3X át kellett öltözni, és most nem. Sem a spilegruppéban, sem a magyaroviban nincs gond. Nagyon ügyi.

Reggelente, ha neki nem kell spielgruppéba menni, mire felkel, Noémi már oviban van. Így szokott kijönni a szobából:  Többiek, hol vagytok?? És mikor felvilágosítom, hogy hol is vannak a többiek, nekiindul pizsibe, hogy menjen utánuk. Mennyi kellemetlenségtől mentett már meg, hogy miután a nagyok kiosonnak, szép halkan kulcsra zárom az ajtót. Szerintem képes lenne pizsiben elmenni az oviig. A kis gézengúz!

Baby update: Jól vagyok. Mondjuk ez hazugság, de most mit panaszkodjak?! A rosszullétek nem múltak el, pedig már beléptünk a 16. hétbe. És elvileg ilyenkor már nem illik. De mióta foglalkoztat engem az illem.....

Péter is jól bírja a gyűrődést, igaz az elején megígérte, hogy ha hamarabb megy reggel, akkor hamarabb is fog hazajönni, de ezidáig még nem sikerült. Nem adjuk fel! egyszer majdcsak....

Egyébként hobbiszerűen minden este forraszt. A laptopom töltőjének csatlakozóját, mivel valahogy miden estére kifordul a helyéről. Lehet, hogy a gyerekeket el kellene tiltani a laptop közeléből?? Nem tudom. Most egyenlőre keresünk valami megoldást, ami két napnál tovább bírná ki. Ja és persze napról-napra precízebben forraszt. Hiába, a gyakorlat!