Friss élmények

....olyannyira, hogy kb 5 perce értünk haza. Azt hiszem elmondhatom, hogy eddigi életünk  legsikeresebb napja van a hátunk mögött. Vagyis inkább a sarkunkban. De hogy bele ne gabalyodjak, ugorjunk rögtön a legelejére. Azaz sarkunktól a hajunkra. Miután mindenki megfésülködött, én csak olyan gyengéden, nem akarok túl jólfésültnek látszani - mint általában - beültünk az autóba és elindultunk. A garázstól vissza a lakáshoz. Mivel rájöttünk, mi minden maradt otthon. Csak apróságok, mint fényképező, gaga. Cuccok begyűjtve, irány Rapperswil, Kinderzoo. Hát gyerekek, ez a legklasszabb állatkert, amit valaha láttam.
Kezdjük ott, hogy alapterületre meglehetősen kicsi, de ez azért előny, mert gyerekekkel nem kell nagy távot kutyagolni két állat között. Továbbá csak olyan állat van, ami meglehetősen közelről megtekinthető, sőt a legtöbb esetben megsimogatható. Némi lovagolt. Oly mértékben beleszeretett a dologba, hogy a második alkalommal, már elengedte a kezem és teljesen egyedül ült a pónin. Aztán, hogy időrendben menjünk, én kb fél órára felszívódtam a wc-n (tyúkszemgondok, nem részletezem) addig a többiek mentek egy kört a ló vontatta vonattal. Közben kiderítettük, hogy fóka bemutató lesz kettőtől, előtte pedig a fókával lehet fényképezkedni. Szuperjó kép lett Némivel, velem és az Elvis nevű fókával, amint éppen kinyújtja a nyelvét, miközben mi előtte ülünk. Aztán volt nagyon klassz bemutató. Minket egy kicsit az Universal stúdió állatbemutatójára emlékeztetett. Némi és Lola hihetetlenül élvezték, és még nekünk, felnőtteknek is nagyon vicces és szórakoztató volt.  Aztán elmentünk törpe kecskéket simogatni. Mire jól kisimogattuk magunkat elkezdődött az elefánt etetés. Azaz odatoltak feldarabolt gyümölcsöt és répát, odaálltak az elefántok és az ormányukkal finoman kivették a kezünkből. Noémi annyira odáig volt, hogy a végén két hatalmas puszit adott nekem és azt mondta, hogy nagyon boldog. Ennek örömére öt percen belül megkapta a kezét egy kiéhezett malac. Persze jól elfenekeltem. Már a malacot. Meg össze is szidtam. Erre Némi megnyugodott a körülöttünk lévők meg hülyének könyveltek, de nem bántam. Első a gyerek jóléte. Volt ott még elefánton lovaglás, de nem vállalkoztunk, mondjuk nagy volt a tömeg, meg nem akartunk senkinek szívinfarktust okozni. Aztán rajzoltattunk Némi arcára katicát, és végül a távozás hímes mezejére léptünk. Nem csak ennyi állat volt, de nem akarom mindet leírni, mert akkor mit mutatunk meg a hozzánk látogató gyerekeknek?!
...most meg felrakott lábbal üldögélünk. Vagyis csak én. Apa a fényképeket rendezgeti. Mama és Papa templomba mentek, Lola cipőt próbálgat (igazi nő) Némi-katica pedig az ágyunkon alszik. Hát röviden ez a mai idill. Csak azt nem tudom, mi a manót fogunk holnap csinálni. Helyesbítek. Egy program biztos. Az ebéd. A többit meg majd meglátjuk.