Cipő, picő, őcip

Egy nő életben mindig eljön az a pillanat, amikor ráeszmél, nincs elegendő mennyiségű/minőségű/színű cipője. Hát ez a pillanat Lolánál is elérkezett. Napok óta csak a Némi cipőit hajlandó felvenni, a sajátját messzire dobja (valójában csak ejti, mert dobni még nem tud). Így esett, hogy a heti nagy bevásárlás után átnéztünk egy cipőboltba. A két gyerek, mintha a világ 10-dik csodáját látná. Csak keringtek körbe-körbe, mint a légy a lámpa körül. Vettem a cseppnek egy rózsaszín elegáns cipőt, továbbá egy gumicsizmát (elég nehéz ilyen kicsi méretben kapni, de itt volt) meg egy sportcipőt. Itthon vettem észre, hogy Adidas FUTÓCIPŐ. Igen! Ki az az elvetemült, aki egy egyéves gyereknek futócipőt tervez. Nem, nem, nem én értettem félre. Határozottan eligazított a használati utasítás. Jól szellőző talpbetét és szövetanyag biztosítja a futásban megizzadt láb szellőzését. Ezúton üzenem a gyártónak, hogy az ilyen korú gyerekek maximum kóricálnak esetleg őgyelegnek, de a gyorsabb lábmunkájukat semmilyen körülmények között nem szabad a futás kategóriába sorolni. Istenem, felötlött bennem, egy Adidas által szponzorált futóverseny 21-es cipőt viselők számára.
De ami azért egy picit mégis lényeges, legalábbis nekem, hogy vettem még Néminek is ovis szobacipő/zokni-t meg magamnak egy félcipőt és elég kedvező árat fizettem érte (kb 20 000Ft) mivel itt csak 7,6% az Áfa.
Mondanom sem kell, egész úton hazáig, meg még bent is, mindkét gyermek azon mesterkedett, hogy új cipő kerüljön a lábra. Kis híján megfulladtam a nevetéstől, meg félre is nyeltem, míg néztem a tükörből, hogy mit ügyeskednek ketten, hátul. Igazi nő mindkettő.
Jelentem, mióta Mama és Papa hazament, nem mentem az emelkedő felé. Félek nagyon megizzasztana megint. Na meg megfelelő cipőnk sem volt!